Hajós kifejezések J-Z-ig
Jack-stag – a vitorlarúd felső részén elhelyezett vasrúd. Ehhez kötötték fel a vitorlákat.
Jangada - balsafából készített vitorlás tutaj.
Jákob botja - A tengeren a szélességi fok meghatározásra használták a 16. századtól. Az asztrolábiumot váltotta fel ez a fokbeosztású rúd, rajta egy keresztben elhelyezett tolókával. E készülék egyszerűsége ellenére is csak fél fok legkisebb eltéréssel működött.
Járgány (capstan; Gangspill) - függőleges tengelyű csörlő.
Járomfa - Az árbocorom felső végén ez fogta össze a csatlakozó árbocrészeket. Az angoloknál fekvő hasáb (english shaped cap) alakúra alakították ki, míg a hollandoknál (a járomfa szamárfejre /eselshaupt/ emlékezető formája miatt) szamárfejnek nevezték.
Jelzőlobogók – az ábécét a 0-9-ig számsort jelző lobogókkal, látótávolságon belül tetszőleges szöveget, üzenete, parancsot lehetett leadni.
Jobb csapás - A hajó jobbról kapja a szelet. Még a kormányevezős hajók korában alakult ki az a szokás, hogy annak a hajónak van elsőbbsége, amely jobbról kapja a szelet. Mivel a kormányevező a hajó jobb oldalán helyezkedett el, amennyiben jobbról kapta a szelet a hajó balra megdőlt, ezáltal a kormánylapát kiemelkedett a vízből, kevésbé volt hatásos a kormányzása. Az a hajó amely balról kapta a szelet, és ezáltal a kormányevezője még jobban belemerült a vízbe, ezáltal még hatásosabban kormányzott. Ez a szabály még napjainkban is érvényben van a vitorlások között.
Kabin – fülke az utasok számára
Kalakku - asszírok által használt, felfújt állatbőr tömlőkre épített tutaj.
Kalóz lobogó – az alapszíne fekete, rajta egy halálfej, alatta két vízszintesen nyújtott „X” alakban elhelyezett csonttal, vagy karddal.
Kapicány (leach-line; Nockgording) – Gyenge szélben a vitorlák széleinek előrehúzására szolgált.
Kapitány – a hajó parancsnoka, aki a hajóért felelős, és jogilag felelős a hajóért és a benne tartózkodókért.
Karakk - 14-16-század vitorlása. A tatra egy több fedélzetből álló felépítmény került. Itt helyezték el az ágyúkat. A hajóorrban pedig egy háromszög alakú felépítmény kapott helyet. Három árboccal rendelkezett. Az elő és főárbocon kereszt vitorlát a tat árbocon pedig latin vitorlát hordott. Ismertebb karakkok: Santa Maria, Kolumbusz zászlóshajója, a Victoria, Magellán flottájához tartozott
Karavella - 13-17. század hajótípusa. Egy tat felépítménnyel és három árboccal rendelkezett. Az elő és fő árbocon kereszt- a tatárbocon pedig latin vitorlát hordott.
Karbasz – Északi-tengeri kishajó. Két árbocán keresztvitorlát viselt.
Kardellblokk – a vitorlarudak leeresztéséhez használták.
Kardiga – ottomán kormánylapátos gálya
Kardinális pontok - az északi, déli, keleti és nyugati irányú, a szélrózsán jelölt pontok
Karkötél (lift; Toppnant) - A vitorlarudak vízszintes, vagy rézsútos tartására használták.
Karvelpalánkozás (carvel-built; karweelgebaut) - A palánkokat keskenyebb oldalukkal illesztették egymáshoz.
Katamarán - Kéttörzsű vitorlás hajó
Katasztroma – Rohamfedélzet a gályákon
Katena – Bizánci kereskedelmi vitorlás.
Kelek - felfújt bőrtömlőkre kötözött tutaj.
Keleusztész – Taktusverő. Az evezősöknek diktálta az ütemet a gályákon.
Keraiai – Vitorlarúd a gályákon
Keresztárboc - Teljes vitorlázatú hajón így nevezték a hátsó árbocot.
Keresztárboc-deréktarcskötél – a 17. század közepéig a főárboc legutolsó oldalkötél párjához kötözték a kétágas kötelet, és onnan ágaskötéllel kombinált terelőblokkal a fedélzetre, 1650 után a főtereben kötötték le, vagy terelőblokkal a fedélzetre vezették.
Kereszárboc felsudártarcskötél – a főárboctörzs járomfájához rögzített blokkon keresztül átvezetve a főtereben rögzítették.
Kereszárboc sudártarcskötél – a főárboctörzs terebje alatt a árboctörzs felső részén rögzített blokkon keresztül átvezetve a főtereben rögzítették.
Kereszt árboc vitorlái - Csonka, más néven tat-, illetve far- vagy spanker vitorla, keresztárboc derékvitorla, keresztárboc sudárvitorla.
Keresztcsap – a derékszár és a sudárszár alsóvégébe elhelyezett csap. Ezzel támaszkodik fel a derék- és a sudárárboc a hosszkeresztfákra
Kereszt-deréktarcskötél – a 17. század közepéig a főárboc legutolsó oldalkötél párjához csatlakoztatták ágaskötéllel kombinált terelőblokokkal a fedélzetre vezették. 1650 után a főtereben kötötték le, vagy terelőblokkal a fedélzetre vezették.
Keresztfal – kezdetben, a 15-16. században az előbástya alatti belső terek még nyitottak voltak. Amikor megkezdődött a tengerentúli hosszújáratú hajózás, ezek a nyitott helyiségek nem nyújtottak védelmet a hajósoknak. Ezeket a fedett helyeket függőleges palánkokkal zárták le, ajtó és ablaknyílásokat vágtak rajta és a kor ízlésének megfelelően díszítésekkel látták el.
Keresztfák – a terebet tartó ácsolt szerkezet. Elemei hossz-és haránt keresztfa. Hosszuk rövidebb valamivel, mint a tereb
Keresztgerenda – egy erős gerenda, amelyre a horgonykötelet tekerték fel.
Kereszttörzs tarcskötél – íratlan tengerésztörvények szerint a kereszttörzs tarcskötele mindig párhuzamosan futotta főtarcs-kötéllel. A kereszttörzs-tarcs-kötél alsó végét, egy erős gyűrűn vezették keresztül, amelyet a párhuzamosság biztosítása céljából, megfelelő magasságban a főtörzshöz erősítettek. A kötél végét a fedélzet padlózatába csavarozott szemes-csavaron átbujtatták és visszafordítva az álló részhez kötötték.
Ketch - Kétárbocos hajó. Mindkét árbocán hordott keresztvitorlát és ágvitorlázatot. Háromszögletű orrvitorlázattal is rendelkezett.
Ketch-sloop – 12 ágyús, 140 tonnás hajó 1752.-ből.
Kettős főderék-tarcskötél – kezdetben a főtarcskötélhez hasonlóan készítették, de a 19.században hurok helyett nagyméretű csatot fontak rá. A felső tarcskötelet (main-topmast-stay; Grosstopmast- Stag) az előárboc orom tövéhez, addig az alsót (preventer-stay; spring stay) az első tereb alatt a törzs hátsó oldalához szerelt blokkon keresztül vezették a előárboccal párhuzamosan a fedélzet felé. Mindkét tarcskötél alsó végén egy-egy kettős blokk (fiddle-block; Violin blokk) függött, alattuk pedig a fedélzeti gyűrűhöz erősítve egy-egy blokk. Ezeken keresztül feszítőköteleket húztak át, melyek végét a kormány, illetve a tatfélen az előáboc kötélbakjához hurkolták.
Kéregcsónak - A fák kérgéből készített vízi jármű
Khelandion – A bizánci drómon másik elnevezése.
Kivonókötél (sheet-line; Schot)- (szarv- vagy csücsökkötél) a vitorla alsó sarkának kivonására használták.
Klinkerpalánkozás (klinker-built; klinkergebaut)- a palánkok zsindelyszerűen túlfedik egymást.
Klipper, clipper – Ez a kifejezés építési módot jelöl nem pedig vitorlázatot. A 19. század közepétől kezdve építettek Amerikában ilyen vitorlásokat. A hosszúság szélesség arányuk: 1-6, 1:7, tehát lényegesen hosszabbak és keskenyebbek voltak az eddigieknél. Orrkiképzésük is sokkal élesebb és karcsúbb volt, mint a korábban épült hajóké. Ennek az építési módnak, valamint a nagy vitorlázatának köszönhetően, kedvező szélben akár a 18 csomós óránkénti sebességet is elérte.
Knarr - viking hajó, a hosszúhajóval állt rokonságban, de annál jóval nagyobb volt. Bár 50 utas is elfért volna, általában csak 10-15 fő utazott rajta, hiszen áruszállításra használták. Vitorlázata egy négyszög torlából állt.
Kogge - 13-15. századi Hansa vitorlás hajó. Kezdetben egy árboccal és egy orrárboccal épült. Hasas és lassú hajók volta.
Kompasz - Tájoló, iránytű.
Kompasz szekrény – a szekrényben kapott helyet az iránytű
Kope – Evezők megnevezése a gályákon
Kormányevező – nagyobb és díszesebb kivitelezésű evezőlapát. A rúd végére merőlegesen egy keresztrudat helyeztek el, megkönnyítve a lapát fordítását. Kötélhurokkal a hajó jobb oldalára szerelték.
Kormánykerék - Csigarendszerrel a kormányrúd végétől kötelet vezettek a kormánytengelyhez, melyre pár menetet rátekertek. A kormánykerékkel a tengely végén, könnyen mozgatható volt a kormánylapát. Mindkét irányban 45-45 fokra volt elmozdítható.
Kormánylapát – A fartőkére szerelték. A hajó irányítását szolgálta. Részei: kormánylapát, kormányrúd, csuklópántok, a lapátbiztosító kötél vagy lánc.
Kormánylapát bitosító lánc – rendeltetése: erős hullámzásban a helyéről kiugrott kormánylapát elvesztését megakadályozzák
Kormányoldal – a hajó jobb oldala
Kormányrúd (tiller; Steuerpinne) – a kormánylapát tengelyének felső végére erősített vízszintes rúd
Kormánytőke – gerenda szerkezet a fartőkén, erre szerelték fel a kormánylapátot
Korronád - rövidcsövű, de nagykaliberű ágyu
Korvett – Háromárbocos teljes vitorlázatú hajó volt. Kisebb volt mint a fregatt, az ágyúit a fedélzeten viselte, nem pedig zárt ütegsorban. 10-20 ágyúval rendelkezett.
Kosárcsónak ( gufa ) - Ahol a nád és a sás jelentette az ideális építőanyagot a kerek, fonott kosárcsónakok terjedtek el.
Koshajó – 19. század végén a francia hajók elöl sarkantyút döfő orrot kaptak.
Koumbarium –Arab kereskedelmi vitorlás.
Kötélbak (bitt; Pöller, Bock) - Két szolgafát erős keresztgerendával kötötték össze. A gerendába lyukakat fúrtak, melyekbe kötélfogó szegeket dugtak, és ezekhez kötötték le a köteleket.
Kötélgerenda – a hajó orrészébe, az előbástya alatt, a hajó két oldalát átfúrva egy négyszögletes erős fagerendát illesztettek. Erre a gerendára tekerték fel a kivetett horgony kötelét.
Kötélszarv (kevel; Kreuzholz)- A futókötélzet vastagabb szálainak lekötésére szolgált. Ezeket legtöbbször a mellvéd belső oldalára szerelték fel.
Kötélfogószeg (belaying-ping; Belegnadel) - az árbockötélbakba és a hajó belső oldalán elhelyezett kötélfogó padba lyukakat fúrtak, aztán ezekbe dugták a jellegzetes alakú kötélszegeket. Ezekre nyolcas alakban hurkolták rá a kötélvégeket.
Kötélfogó padok – a mellvéd belső oldalára szerelt keskeny párkány, melyekbe lyukakat fúrtak és ezekbe kötélfogó szegeket tűzdeltek
Kötélfogó tárcsák – a hosszvitorlázatú hajókon az árbocok alsó részére tárcsát szereltek, melyekbe lyukakat fúrtak ezekbe dugták a kötélszegeket.
Kötélheveder (woodling hoop; Wuling) – az árbocokat vékony rudakból állították össze, ezeket kötélhevederekkel fogták össze.
Kötélnyakló (parrel; Rack) - a vitorlarúdnak az árbochoz való rögzítésére használták.
Kötélszarv (kevel; Kreuzholz) - a futókötélzet vastagabb szálainak lekötésére szolgált. Ezeket legtöbbször a mellvéd belső oldalára szerelték fel, vagy az oldalkötelekre kötötték.
Kötélszár – a fordítóköteleknél alkalmazták. Az alsóbb vitorlarudak végére kötélszárat kötöztek, amelyeknek alsó végén blokk függött és a tulajdonképpeni fordítókötelet, ezen vezették át.
Kötélvezető – a kötél vezetésének megtörését szolgálta.
Középvonal - az orrtól a tatig tartó képzeletbeli vonal a csónak közepe mentén.
Kőhorgony (anküra) – kezdetekben (i.e 2000), kőből készült nehezéket kötöttek a horgonykötél végére. Ez volt a legkezdetlegesebb horgony.
Kreuzálás (cirkálás) – ezzel a módszerrel tudunk a széllel szemben haladni.
Kronométer - A hosszúsági fok megállapítására szolgáló óra. Az óra a greenwichi időt mutatja. A föld 24 óra alatt tesz meg egy fordulatot. Tehát nyugati irányba haladva 4 percenként a délkörök felett delel a nap. A 15. hosszúsági fokon Greenwich után egy órakor van dél. Az előbbiek alapján kiszámítható, hogy melyik hosszúsági foknál járunk. Az első pontos, a hajón is alkalmazható kronométert John Harrison ácsmester fejlesztette ki 1761-ben, amely a legkedvezőtlenebb időjárási viszonyok és a tenger mozgása ellenére is működött.
Kutter – A hadi kutter a legkisebb hadihajó. Egy nagy árbocán csak ágvitorlázatot visel. A XVIII. században keresztvitorlát és háromszögletű orrvitorlát is hordott. Kereskedelmi célokra is használatos.
Kübernétész – A gálya kormányosa.
Külső védőbordák – A hajó külső oldalán helyezték el a védőbordákat. A hajó szerkezetének szilárdságát fokozták. A 15.században alkalmazták.
Kvadráns – A műszer még csak 45 fokos szögmagasság mérésére volt alkalmas. I. Erzsébet angol királynő főnavigátora John Davis találmánya.
Lafetta – ágyútalp
Latin karavella – Mindhárom árbocán latinvitorlát viselet. kormánylapáttal rendelkezett.
Latin nave – a 12-13.század kereskedelmi hajója a Földközi-tengeren. Hossza: 24 m
Latin szkúner – A hajó csak ágvitorlázatot viselt.
Latin vitorla – háromszög alakú vitorla
Latrina – a hajó orrában, a galion háromszögletű fedélzetén helyezték el a legénység „szociálhigiéniai” igényeit kielégítő latrinát. A tisztek részére diszkréten elrejtve, az oldalerkélyek alsó szintjén, vagy tattükör galériájában rendezték be.
Lábalókötél (foot-rope; Fuss-paarde)- - A vitorlarúd hátsó oldaláról lelógó négy-hat darab, mintegy 75 cm hosszú kötélszárra függesztették fel a 44-45 mm vastag lábalókötelet. A legénység ezeken állva kezelte a vitorlát.
Láncos golyók - ez egy haditengerészeti lövedék volt, mely kettő vagy több vasgolyóból állt. A golyókat egy lánccal összekötötték, így töltötték be a löveg csövébe. Kilövés után a golyók nem tudtak egymástól elszakadni a vaslánc miatt, ezért összevissza bukdácsoltak, pörögtek a levegőben. Így nagyobb volt az esély az ellenséges hajó árbocának összetörésére, mint egy tömör vasgolyóval.
Lehúzókötél (downhaul; Niederholer)- A hossz (tarcs-, orr-, far-) vitorlák bevonására használták.
Lejáró (compationway; Niedergang) – a hajótest belsejébe vezető lépcső. Kivitelük lehetett nyitott vagy fedett.)
Lépcső (ladder; Treppe) – megkönnyíti a magasabb vagy mélyebb helyek megközelítését
Liburna – A gálya egy evezősoros típusa. I.e.228-ban kitört illírai kalózháború során került a rómaiak birtokába. Ez a típusú gálya minden eddigit túlszárnyalt mind gyorsaság, mind manőverezhetőség tekintetében. A típust a rómaiak feljavították és két evezősorral látták el.
Lobogó (flag; Flagge) – erős zsinegre varrták fel és ennek segítségével vonták fel az árboc legfelső csúcsáig, a zászlórúd (flag-pole; Flaggenstock) oromgombjáig (truck; Flaggenkopf)
Log – A hajó sebesség mérésére szolgáló eszköz. Egy nehezékkel ellátott háromszög alakú deszkalap melyhez hosszú orsóra tekert zsineg van erősítve. A zsinegen 15,4 m (a tengeri mérföld 120-ad része) távolságra csomók vannak elhelyezve. Ahány csomó 30 másodperc alatt lefut a zsinegről, a hajó annyi tengeri mérföldet tesz meg óránként, azaz annyi csomó sebességgel halad. Az időt homokórával mérték.
Long-culverin - A hajókon használatos ágyúfajta. Csőhossz: 488 cm. Kaliber: 11 cm. A lövedék tömege: kb. 6 kg.
Lorha – a karakk és a dzsunka összeötvözéséből keletkezett. Az első Portugália gyarmatán Macauban készült 1843-ban. A kalózok elleni hadműveletekben használták.
Lövegek – három fő típusa volt, úgymint ágyú, tarack, mozsár
Lugger lougre vitorlázat - a vitorla rudak nem középen vannak felfüggesztve az árbocokra, hanem egyharmadukban úgy, hogy egyharmad rész az árboc elé, kétharmad pedig az árboc mögé esett.
Macskafej (deadeye; Jungfer)- lencse alakú lapos fatárcsa, amelynek a hengeres oldalán horony fut körbe. Kengyelt, általában az oldalkötelek feszítésére használták. Az alsó és felső kengyelsor mindig párhuzamos az oldalpárkánnyal. Átmérője egyenlő a hozzátartozó árboc átmérőjének a felével, az oldalkötél átmérője viszont a kengyel átmérőjének a negyed része, A feszítőszál vastagsága pedig az oldalkötél átmérőjének a fel vagy egyharmad része.
A feszítőszál behúzása: a szál végére csomót kötöttek, majd átfűzték a macska fej orr felé eső furatán belülről, majd levezették az alsó macskafej szélső furatához és kívülről átfűzték rajta, ezután felvezették a kötelet a macskafej középső furatához és belülről átfűzték rajta a kötelet. Ezután levezették az alsó macskafej középső furatához és kívülről átvezették rajta, majd felvezették a macskafej tat felé eső szélső furatán belülről és levezették a macskafej szélső furatán kívülről. A kötél szabad végét megfelelő feszítés után lekötötték az oldalkötél alsó végéhez, vagy a feszítőszálon.
Magyar naszád – a Dunán végbemenő ütközetek alkalmával volt fontos szerepük.
Mediterrán bárka – Gálya, mindhárom árbocán latinvitorlát viselt.
Megfeneklés – fennakadás sekély vízben
Mellvéd – a hajótest palánkozott oldalának legfelső része, amely a nyitott fedélzet oldalán húzódott. Tetejét a karfa vagy a függőágyak tartóhálója zárta le.
Mentőcsónak – a sekélyvizű part megközelítését, valamint amennyiben a hajó súlyosan megsérült a legénység mentését szolgálta.
Merevítő-sín – az árboctörzs két oldalára, valamint a hajó eleje felé eső oldalára rögzített sín. Légyegesen megnövelte az árboc stabilitását.
Mértékegységek: egy tengeri mérföld=1853 méter, egy yard=91,4 cm, egy hüvelyk=2,5 cm, egy fonál a mélységmérésnél=1 méter és 82,9 cm, egy gallon=4,5 liter, egy pint=0,5 liter, egy font=45 deka.
Minion - A hajókon használatos ágyúfajta. Csőhossz: 244 cm. Kaliber: 7,6 cm. A lövedék, tömege: kb. 2,5 kg.
Monera - Egy evezősoros görög gálya.
Monoxilon - más néven bödönhajó, melyet egyetlen fartörzsből vájnak, égetnek ki a megfelelő formára.
Mozsár ágyú - nagy kaliberű ágyú. Egy külön erre a célra kifejlesztett hajótípuson használták. Neve: bomb- ketch
Mtépi – a kenyai partvidéken használatos kis vitorlás.
Nagy latin hajó – A 8-dik század legelterjedtebb hajótípusa. 25 méter hosszú és 7 méter széles volt. Két árboccal készült, az elsőn, melynek latinvitorlájának a magassága a 23 métert is elérte, megdöntötték a hajó orra felé. Az alig kisebb második árbocot a hajó közepén állítottak fel, szintén latin vitorlát viselt.
A hajótatra kis, oszlopokon álló felépítmény került, hasonló ahhoz, amilyet a későbbiekben az északi nef hordott. Ezen a hajón még evezőkormányt használtak a tat mindkét oldalán.
Nap ellen - Az óramutató járásával ellentétes körkörös mozgás. A balsodratú kötelek a nap ellen vannak feltekerve.
Naszád (pinnace) - a nyílt tengeri harcokban már a vitorlás korszakban is jelen voltak a kisebb méretű hajók, melyek gyorsaságukkal és könnyű tüzérségükkel segítik a nagyobb hajókat és bosszantják az ellenséget, ill. nagy előnyük az olcsó előállíthatóság.
Nautika – Hajózástan, tengerészettan
Nave - 12-14. század vitorlásainak általános elnevezése. Azokat nevezték így, amelyek evezővel nem rendelkeztek, csupán a vitorla hajtotta őket.
Navigáció - a tengeri és napjainkban, a légi közlekedés tájékozódási módszereinek összefoglaló elnevezése.
Nádhajó - Egyiptomban a kezdetekben használták áruszállításra. A kötéllel a hajótest aljához rögzített orr illetve tat ívszerűen kunkorodott. Az evezősök térden állva dolgoztak. Idővel a kétlábú árbocon, papirusznádból készült vitorlával is rendelkezett.
Nef - 12-13. századi hadihajó. Evezői nem voltak, csupán egy nagy kereszt- vagy latin vitorlát hordozott középső árbocán, és már az őrkosár is megjelent rajtuk.
Nyaklókötél (parrel; Rack) - A vitorlarúdnak az árbochoz való rögzítésére használták. A nehéz alsó vitorlarudak esetében az árbockon körül körbefutó kötelekre fagolyókat fűztek, megkönnyítve ezáltal a vitorlarudak leeresztését.
Oktáns – 1731-ben John Hadley angol matematikus szerkesztett egy dupla tükrös oktánst. Egy teleszkópból és előtte két tükörből álló oktánsnak, vagyis egy nyolcad körcikknek nevezett műszere 90 fokos szögmagasságot mérhetett.
Oldalfeszítő kötél (csarnakkötél) (shrouds; wanten) - Az árboc oldalirányú kilengését akadályozta meg, valamint a hátulról érkező szél nyomását is felfogták. Az elhelyezésük alapján lehetnek: árboctörzs-, derékszár-, sudárszár-oldalkötél. Az oldalkötél alsó kengyelei (deadeye; Jungfer) oldalkötél-láncok (chainplate; Rüsteisten) is hozzátartoztak
Oldalfeszítő kötél alsó kengyelei (deadeye; Jungfer)- a oldalpárkányra, illetve a terebre kerülő macskafejek.
Oldalkötél-láncok (chainplate; Rüsteisten) – az oldalpárkányoknál a macskafejeket feszítő lánc.
Oldalpárkány (channel; rüst) - (oldalkötélpárkányok) ezekkel a palánkvastagságú, fölül könyökfával megtámasztott szerkezettel növelték a hajó szélességét és ezáltal lehetővé téve az oldalkötelek nagyobb szétterpesztését
Oldalsó uszony – növelték a hajó iránytartását, stabilitását a tengeri utakon. Az uszonyok lehajthatóak voltak.
Orrárboc (bowsprit; Bugspriet) - a hajó orrában előre kinyúló árboc
Részei: 1. orrárboc törzs; 2.- orrárboc derékszár; 3.- orrárboc sudárszár;4- orrárfboc vasalás, 5.- bugdáló rúd 6.- alsó vakvitorla rúd 7.-felső vakvitorla árboc
Orrárboc állókötélzete – víztarcs, csarnak, bugdálótarcs, sudárszár bugdálótarcs, derékszár csarnak, sudárszár csarnakok, lábaló kötél.
Orrárbocok fejlődése - 1470-ig egyetlen szálfából állt. 17. század végén, az orrárboc végén megjelenik a vakvitorla-árboc. A 18. század végén már több részből áll az orrárboc törzs- derékszár- sudárszár.
Orrárboc kötélbandázs (gammoning, gammonlashing; Bugspriet-Zurring) - Funkciója az orrárboc stabilizálása az előtarcskötél húzóerejével szemben.
Orrárboc lábaló-kötél – az orrárboc meredek szögben emelkedett, ezért a lábaló-kötelekre nagy bogokat csomóztak fel, a csúszkálás megakadályozása céljából. Ezenkívül még kötélkorlátot is szereltek fel
Orrárboc-oldalkötelei (bowsprit-shroud; Bugstag) – 1710 körül jelent meg. Az orrárbocok oldalirányú stabilizálására szolgált. Az alsó vakvitorlarúd felső részére gyűrűket erősítettek. Az orrárboc-törzs sudár, illetve derékszár végeitől kötelet vezettek át a gyűrűkön, majd a hajó orrának felső részéhez rögzítették.
Orrárboc részei: orrtörzs, ehhez csatlakozik az orrderékszár (jib-boom; Klüverbaum), orrsudárszár (flying-jib-boom, külső orrsudárszár (jib-of-jib-boom)
Orrárboc tarcskötelei – az orrárbocokat lefelé feszítette, ellensúlyozva az előárboc tarcsköteleinek feszítő erejét. Fajtái: 1.- orrárboctörzs tarcskötél 2.- orrárbocderékszár tarcskötél 3.- orrárbocsudárszár tarcskötél
Orrárboc-oldalkötelei (bowsprit-shroud; Bugstag) – 1710 körül jelent meg. Az orrárbocok oldalirányú stabilizálására szolgált. Az alsó vakvitorlarúd felső részére gyűrűket erősítettek. Az orrárboc-törzs sudár, illetve derékszár végeitől kötelet vezettek át a gyűrűkön, majd a hajó orrának felső részéhez rögzítették
Orrárboc vitorlái (jib; Klüber)– Alsó vakvitorla (az orrárboc alsó részére elhelyezett keresztvitorla). Felső vakvitorla (az orrárboc törzs végére egy függőleges árbocon elhelyezett kereszt vitorla.
Orrtőke (stem; Vorsteven) – a hajó vázának elülső része. Különböző átlapolásokkal több darabból állították össze
Orrvitorlák elnevezései: tarcsvitorla, belső orrvitorla, külső orrvitorla, repülő vitorla
Orrvitorlák lehúzókötele (downhaul; Niederholler) – a kötelet a vitorla felső csücskébe akasztották be, majd a vitorla első szegélyével párhuzamosan levezették az alsó csücsökig, itt a tarcskötélre akasztott blokkon átvezetve egyenes vonalban a hajó orrában keresztbe elhelyezett kötélfogasig haladt.
Ousia – Bizánci vitorlás szállítóhajó.
Öregfa - Ágas vitorlánál, alsó vitorla rúd, más néven bum rúd.
Palánk (planking; Planke, Plankengang, Aussenhaut) - a hajótest héjazata. A 16. századtól belső palánkot is alkalmaztak, amely a borda belső részén futott végig
Pamphylos – Bizánci evezős szállító hajó.
Papagályrúd – a latinvitorla alsó sarkának megfeszítésére szolgáló rúd, melynek a végére blokkokat szerelték ezeken keresztül szabályozták a széliránynak megfelelően a vitorlát
Paradosz – (latinul apostis) Evezőszekrény
Parm (prahm) – kis vitorlás, főként a svéd balti és dán vizeken teljesített hajózási feladatokat
Patráckötél (backstayes; pardunen) - Más néven farkötél. Az állókötélzet részét képezi. A hajótat felől érkező szél nyomását kellet felfogniuk. 4.- derékszár és sudárszár patráckötél.
Patrácok feszítésének módjai: 1.- egysoros blokkal beakasztós; 2.-violin blokkal beakasztós; 3.-kétsoros blokkal beakasztós; 4.-kétsoros blokkal fix; 5.-háromsoros blokkal fix; 6.-macskafejjel fix; 7.- Dodshoft – kengyellel fix; 8.-csavaros feszítővel
Pádli - Kenu evező.
Pálcika térkép – A polinézek ( a Csendes óceán vikingjeinek is szokás nevezni őket) Az Új-Zéland és a Hawaii-szigetek között elterülő hatalmas víztükör, sziget-útvesztőiben csak a maguk készítette ún. pálcikatérképek segítségével tudtak eligazodni a tengeren. A térképhez szükséges alapanyagokat a tengerparton találták: kagylók, kókuszdiók, pálmalevél erezet és vékony pálcikák. A hosszú pálcikák a hullámtörés vonalait jelképezték, és a rájuk erősített kagylók a szigetek helyét jelölték.
Pászma - Alapszálakból álló köteg egysége. A pászmákat összesodorva készül a kötél.
Pedalion – Kormányevező a gályákon.
Penne – A két részből összekötött latinvitorla- rúd felső részének a neve.
Pentekontera – Ötven evezős gálya.
Peremfa – azon vastag szegélyfa, mely a hajó fedélzetét a mellvéd alsó részénél körülfogja.
Piautre – kormánylapát, amelyet farok-evezőként is használtak. Állítólag már Egyiptomban is használták i.e. 2000.- ben
Picard - egyárbócos, 10-40 tonnás hajó volt, első ízben az 1320-as években említik. Leginkább halászflották kísérő hajójaként szolgált: hazaszállította a fogást, majd visszatért az ellátmánnyal. Más esetekben horgonyzó hajók mellé vontatták, majd az onnan átrakott árut a sekély partra, vagy a kisebb folyókba szállította. Sok példánya szolgált Skóciában, az angol partok mentén, és az Ír-tengeren.
Pilot – Becsléssel, fokbeosztás nélkül készült angol térkép.
Pipe – Angol hordó. Magassága 4láb 6 hüvelyk legnagyobb átmérője 2láb 8hüvelyk, űrmérete: 126 gallon.
A középkorban a hajó nagyságát az határozta meg, hogy mennyi hordót volt képes befogadni. Az első hajómérő egység a tun volt. Ez két hordó űrtartamának felelt meg. Utánaszámolva 1gallon 3,785 liter, tehát összesen 954 liter víz súlyának felet meg.
Pinnace (Pinaszschiffe) – eredetileg kikötő-felügyeleti csónakként kezdte. A Karib-tengeren a 17. században kalózok utolérésére is használták.
Pipe – angol hordó. Magassága 4láb 6 hüvelyk legnagyobb átmérője 2láb 8hüvelyk, űrmérete: 126 gallon.
A középkorban a hajó nagyságát az határozta meg, hogy mennyi hordót volt képes befogadni. Az első hajómérő egység a tun volt. Ez két hordó űrtartamának felelt meg. Utánaszámolva 1gallon 3,785 liter, tehát összesen 954 liter víz súlyának felet meg.
Piroga – Vendéghajós vitorlás
Polacre – Három árboccal rendelkezett, de az első erősen előre dőlő árbocán latin vitorlát hordott. Főárbocán két keresztvitorlát, tatárbocán pedig egy latin és egy derék keresztvitorlát viselt.
Polturan – Térképek, melyek becsléssel fokbeosztás nélkül készültek.
Póznaárboc – Egy darabból faragott árboc.
Prame – Kisebb francia evezős-vitorlás hajó a napóleoni háború idején. Fegyverzete: 12-24 ágyúból állt. Vitorlázata brigg, vagy teljes vitorlázat volt.
Preventer-stay – A kettős tarcsköteleket fűrészfog szerűen összefogó kötél. Amennyiben az egyik tarcskötelet ellőtték megakadályozta, hogy a kötél ostorcsapásszerűen kárt tegyen a fedélzeten.
Privater (korzár) hajó – Magántulajdonban lévő hajó, amely az államtól megbízólevéllel rendelkezett, mely szerint felhatalmazták, hogy az ellenséges hajókat megtámadja.
Proa – Óceánia vizein használt kis egyárbocos, vendéghajós vitorlás
Prora – Mellvéd a gályákon.
Prorán – Hajóorr a gályán.
Proreusz – a hajóorrban álló őrszem gályákon
Qart (carro) – a két részből összekötött latinvitorlarúd alsó része
Rabbinet - a hajókon használatos ágyúfajta. Csőhossz: 90 cm. Kaliber: 4,5 cm. A lövedék tömege: 0,45 kg
Rakodókötél – nehéz tárgyak beemelésére szolgált a rakodótérbe
Rakodónyílások (hatch; Decksluke) - az elő és a főárboc között a fedélzeten kialakított nyílás, melyeken a rakományt berakták.
Repülő-farkötél (breast-backstay) – a hajó orrához közelebbi farkötél.Az oldalkötelekkel azonos módon akasztották be az árbocorom alsó részén, sorrendben az oldalkötelek után. Levezették az oldalpárkányhoz a negyedik és az ötödik oldalkötél közé. Feszítését két nehéz kötélblokkal oldották meg.
Rövitítések: HMS. His/Her Majesty’s Ship - (őfelsége hajója)
RMS Royal Mail Ship - (királyi postahajó)
USS United States Ship (amerikai hadihajó)
SMS Seiner Majestat Schiff-(őfelsége hajója)-Osztrák-Magyar Monarchia hajóinak neve előtt álló rövidítés.
Rudas horgony vagy admirális horgony (stockanchor, admiralty-anchor; Stockanker, Admiralitatsanker) -
a kétágú horgony szárának felső végére fából készült keresztgerendát erősítettek, amely elősegítette a horgony helyes felfekvését a tengerfenéken.
Részei: horgonyszár (shank; Ankerschaft), keresztgerenda (anchor-stock; Ankerstock) a karok vagy ágak (arm; Ankerarm), horgonykapa (palm; Ankerschaufel), kötélgyűrű (ring; Ankerring)
Rudas kormánylapát – a kormánylapát felső részén egy vízszintes rudat helyeztek el. Ennek a végét megfogva fordították el a kormánylapátot. A későbbiekben kifejlesztették az ún. emeltyűs kormányt, ezáltal már lényegesen kisebb erőt kellett kifejteni a kormánylapát elfordítására. A végső megoldást a kormánykerék bevezetése jelentette. A kormány rúd végére kötélblokkokat kötöttek majd a blokkon átvezetett kötelet a különböző helyeken elhelyezett kötélcsigákon átvezetve föltekerték a kormánykerék tengelyén rögzített kötéldobra.
Sagena – bizánci kereskedelmi vitorlás.
Salanda – lapos aljú, pányvás vitorlázatú teherszállító hajó. Észak-Európában elsősorban a Temzén és a La Manche – csatornán, a Földközi-tengeren a görög és a török tengerpart mentén és Fekete-tengeren Ogyessza környékén használták.
Saker - a hajókon használatos ágyúfajta. Csőhossz: 274 cm. Kaliber: 3,65hüvelyk. A lövedék tömege: Kb 3 kg.
Saktoura – bizánci kereskedelmi vitorlás.
Sambuka - az Arab-félsziget környékén használt hajótípus. Két árbocán latinvitorlát viselt.
Sampan – folyami hajótípus Kínában. Hosszúságuk 5-10 méter között mozgott.
Sandalion – bizánci kisebb parti vitorlás, halászhajó típus.
Schebek (sebek) – három árbocán latin-vitorlázatott hordott. Jellemzője még a messze a víz fölé nyúló tat
Schooner – kétárbocos vitorlás. Mindkét árbocán ágvitorlával, az előárbocon, a derékon egy keresztvitorlával rendelkezett.
Schoonerbark – alapvetően hosszvitorlázatú hajó. Az előárbocán három keresztvitorlát is viselt.
Segédbevonókötél (buntline; Buggording) - a vitorla alsó, középső részének a felhúzására használták. A vitorlarúd első részére rögzítettek egy kötelet, majd a vitorla alatt a hátsó oldalon felvezették egy blokkhoz. Azon átvezették majd a fedélzetre húzták és egy kötélszeghez lekötötték.
Segédtarcskötél – nagyobb hajókon az árboctörzs és a derékszár tarcsköteleire egy vékonyabb tarcskötelet is rátelepítettek. A két tarcskötelet cikcakkosan összekötötték. Amennyiben az egyik kötél (viharban vagy csatában) elszakadt, a felmaradó csonk nem okozhatott a legénység között.
Serpentine – ágyú, kaliber 1,5 hüvelyk.
Slop-of-war (ship-sloop) – 16 ágyús, 300 tonnás, teljes vitorlázatú hajó.
Snekar – a vikingeknél a kisebb hajók neve (kígyót jelent).
Sodrat - attól függően, hogy melyik irányba sodorjuk, a kötelet beszélhetünk jobb (Z) és bal (S) sodratú kötélről.
Sorhajó - az elnevezés abból az időből származik, mikor az angol Admiralitás meghatározta a csatarendben folyó harcmodort. A lényege az volt, hogy az egyforma nagyságú és sebességű hajók egymás mögött, a nyomdokvonalon haladva, jobb illetve a bal oldali ágyúsoraikat az ellenség felé fordítva harcoljanak. Az ágyúk száma szerint az I. osztályú sorhajó három fedélzettel 101 ágyút, a II. osztályú két fedélzettel 91-100 ágyút, A III. osztályú pedig két fedélzettel 61-90 ágyút viselt. Ez a besorolás a 18. században volt érvényes. A vitorlás hajók fejlődésével ez a későbbiekben módosult.
S.O.S.: a "Save our souls" szövegű angol ima kezdőbetűinek rövidítése. Annyi mint: mentsétek meg lelkeinket! Harold Bride, a süllyedő Titanic távírótisztje használta a katasztrófa perceiben először, az azóta nemzetközileg elfogadott segélykérő jelet. 1912. április 12.-én.
Sólya – vízbe nyúló ferde rámpa. A megépült vagy megjavított hajó vízre juttatására szolgált.
Szamárfej (Eselshaupt) - a francia és a holland hajókon volt használatos a szamárfejre emlékeztető járomfa. A kettős ejtő kötél az ezeken készített két furaton majd a domború felső részen kivájt hornyokon keresztül a fedélzetre vezettek. Így engedték le az árboctörzs vitorlarúdját.
Szárnyvitorlák (studding-sail; Leesegel) - gyenge szélben a vitorla felület növelésére szolgált. A vitorla rudak végére szerelt két fémgyűrűbe csúsztatták be a szárnyvitorla tartó rudat. Ennek végére akasztották fel a szárnyvitorlát.
Szarvkötél – a törzsvitorlák csücskeit hátrafelé húzta.
Szegélykötél - a vitorlák szélét körbevarrták a szegélykötéllel, ezzel erősítve a vitorla teherbírását. A vitorlák csúcsain hurkokat alakítottak ki a kötélből.
Szegélyléc – körös-körül a tereb peremén élére állított vékony léc zárta le a bordák külső végét
Szellőzőrács (gratings; Grating) - a hajó belsejének szellőzését tette lehetővé. Viharos időben ponyvával fedték le.
Szemes-csavar – az árboc tövénél volt használatos, ehhez rögzítették a futókötélzet végeit.
Szextáns – 120 fokos szögmagasság mérésére volt alkalmas ez a műszer.John Campbell brit admirális, a tengeri megfigyelése során rájött, hogy az oktáns 90 fokos méréshatára nem elegendő, azt legalább 120 fokra ki kell terjeszteni. Ezek alapján 1757-ben John Bird neves műszergyártó megépítette az első szextánst.
Egy hatod kört jelent (60 fok), a két tükör használata révén a szextáns 120 fokos szögmagasságot tudott mérni.
Függőlegesen tartva a horizont és a kiválasztott égitest közötti szöget tudjuk meghatározni vele.
Székpecek (sheer-pole; Wantspreize) – a felső macskafejsor fölé felkötött vékony rudacska. A rúd az oldalköteleket egyenes sorban tartja és egyúttal a legalsó hágóként is szolgál
Szélirányok – a hajó helyzetéhez, irányához képest a szél iránya.
Szélrózsa – a mágneses tájoló (iránytű) kör alapú lapjára rajzolt fokbeosztás, amely a fő és a mellékégtájakat tünteti fel, gyakran művészi kivitelben. Az északi irányt mindig egy stilizált liliom alakú nyílfej jelezte.
Szélszarvkötél (tack; Hals) - az alsó vitorlák széloldali csücskének előrevonására használták.
Szivattyú (pump; Pumpe) – a hajófenékbe beszivárgott víz eltávolítására szolgált
Szkúnerbark – előárbocán kereszt és ágvitorlát főárbocán és a hátsóárbocán ágvitorlázatot viselt.
Szkúner, (schooner), sóner - Amerikából származott ez az eredetileg kétárbocos ágvitorlázatú hajó, mely az előárbocán előbb egy, a későbbiekben két keresztvitorlát hordott. E típusból mely topsail szkúner néven a XIX. században igen gyakori volt, fejlődött ki a latin szkúner, mely már csak ágvitorlázatot hordott. A század vége felé már épült hétárbocos szkúner is.
Szlup – egyárbocos hajó gaffos nagyvitorlát ágvitorlát és orrvitorlát viselt.
Szolgafa (knight; Knecht) - a főárboc mögött lévő kb. 1 m magas erős oszlop, melyet kötél rögzítésére használtak, melynek felső végére rövid kereszt rudat erősítettek, hogy a kötél ne csúszhasson le róla.
Szorítónyolcas csomó (clove-hitch; Webeleinstek)- a 8-as szám alakjára emlékeztető alakjáról kapta a nevét. Ezzel a csomóval kötötték fel a hágószálakat az oldalkötelekre.
Talentum – ókori súlymérték. A babilóniai, izraeli, türoszi, és szíriai talentum 43,68 kg; az alexandriai euboiai és ó-attikai 36,4 kg; az attikai 26,2 kg.
Tarack – H.J. Paixhans francia tábornok találmány volt. Rövid csöve öntött vasból készült. Nem sima ágyúgolyót, hanem sokkal hatékonyabb nehéz gránátot lőtt ki.
Tarcskötél (stays; Stage)- a hajóorr irányából érkező széllökések nyomását ellensúlyozta a hajótest középvonalában felszerelt kötél. Az árbocokat hosszirányban merevítette.
1.- előárboctörzs tarcskötél; 2.- előárbocderék tarcskötél; 3.- előárboc sudárszár tarcskötél; 4.- előárboc felsudárszár tarcskötél; 5.- főárboctörzs tarcskötél; 6.- főárboc derékszár tarcskötél; 7.- főárboc sudárszár tarcskötél; 8.- főárboc felsudárszár tarcskötél; 9.- keresztárboctörzs tarcskötél; 10.- keresztárboc derékszár tarcskötél; 11.- keresztárboc sudárszár tarcskötél; 12.- keresztárboc felsudárszár tarcskötél.
Tarcskötél feszítő blokkok – a tarcskötelek feszítését különböző blokkokkal oldották meg
Macskafej 5 lyukkal; Háromcsigás blokk; Blokk 5 lyukkal; Dodshoofd-kengyel
Tarcsvitorlák (stay-sail; Stagsegel) (élvitorla) – ilyen vitorlák kerültek az elő- fő- és a tatárboc tarcsköteleire. Fajtái: előderék tarcsvitorla, orrvitorla, felső vagy repülő orrvitorla, főtarcsvitorla, főderék tarcsvitorla, főközép tarcsvitorla, fősudár tarcsvitorla, keresztárboc tarcsvitorla, keresztárboc- deréktarcsvitorla.
Tartane - Kétárbocos kis hajó, ami a Földközi-tenger egész északi partjainál kedvelt volt.
Tatfél – a hajó bal oldala
Tattükör – szervesen beleépült a hajótesttel összeépített tatfelépítménybe. Rendkívül díszesre építették. Szobrokkal, faragásokkal díszítették.
Teknős hajó – (geobukseon) - egy nagyméretű csoszoni hadihajótípus. A 15. századtól a 19. századig időről időre bevetettek. Nevét az egész hajótestet beborító, a teknőséhez hasonló páncélról kapta.
Teljes vitorlázatú hajó – három- vagy többárbocos vitorlás hajó, minden árbocán kereszt vitorlázattal, a hátsó árbocon gaffos hosszvitorlával, felette keresztvitorlával, az árbocok között tarcsvitorlákkal.
Tender – 19. századi hadivitorlás. Elsősorban hírvivő és őrjáratozó hajóként használták. 8-14 kiskaliberű ágyúval szerelték fel
Tereb (top; Mras, Mastkorb) - ugyanazt a funkciót töltötte be, mint az elődje, az árbockosár. Ezeken töltötték őrszolgálatukat a figyelők, harc közben pedig a mesterlövészek.
Timonrúd - kormányrúd
Tjalk – német tengerparti kis egyárbocos vitorláshajó.
Toldások fonatok – Két kötél stabil összekötésére használták.
Topsail szkúner – az előárbocán kereszt vitorlákat, valamint ágvitorlát viselt. A hátsó árbocán ágvitorlát hordott.
Törökfej (Turk’s head, crown knot; Knoten) - a tarcskötél egyik végére csatot fontak. Alulról átbújtatták a tereb egyik búvónyílásán, aztán a törzsorom megkerülésével a másik búvónyílásán keresztül ismét a tereb alá vezettek vissza. Az árboc előtt a szabad kötélvéget átfűzték ezen a csaton, és addig húzták, míg a csat egy gömb alakú csomóhoz nem ért. Így a kötél bő hurkot alkotott az árbocorom körül. Ezt a csomót nevezték törökfejnek, vagy egérnek.
Trabaccolo – Adriai-tengeri halász és teherszállító kétárbocos vitorlása. Előárbocán lugger vitorlát főárbocán csonkavitorlát valamint csúcsvitorlát viselt.
Triera - három evezősoros görög gálya. Két árboccal rendelkezett.
Trierarkhosz – gálya hajóparancsnoka
Trireme - római három evezősoros, döfőorros gálya
Triremis (Triérész) - három evezősoros római gálya. Két billenős árboccal is rendelkezett.
Tun – az első angol hajómérő egység. Két hordó. Lásd: pipe kifejezés
Tutaj - egyszerű vízi jármű, az építése során több fatörzset egymás mellé kötöznek.
Tűzhely – a hajó konyhájában használtak tűzhelyet.
Uluburun– a korai (i.e. 1100 körüli) föníciai hajók "gömbölyű" szállítóhajók voltak, külső oldaltartókkal, 3:1 aránnyal és 80 cm körüli merüléssel - a kis merülés a hajó stabilitását befolyásolta, rontotta-, de ezekkel a hajókkal már Afrikába és Ibériába is elhajóztak i.e. 1100 körül.
Vakvitorlaárboc - Az orrárboctörzsre szerelték fel az alsó vakvitorla vitorlarúdját. Nem volt ejtőkötele, helyette az előrevonó-kötéllel szabályozták a vitorla helyét az árbocon. Az orrárboc végére építették be a törpe méretű árbocot, amely a felső vakvitorlát hordozta.
Vakvitorlaárboc far vagy patrác-kötele - a vakvitorla-árbocot hátrafelé stabilizáló kötél. Az adott kortól, illetve nemzeti hovatartozástól függően sok féle változata alakult ki. Eltérően a többi párosan alkalmazott patráckötéltől, szólóban a hajótengely síkjában haladt hátrafelé. Mindig az előtarcs- vagy az előderéktarcs kötélhez csatlakozott.
„Varrott” hajó – vastag, rövid fadarabokból összeállították, a külhéjat (téglafalazáshoz hasonlóan), közben fából készült csapokkal - hosszirányban is csapoltak - összekapcsolták a kb.10 x 104 x 26 centiméteres elemeket és a palánkokon átfűzött vékony kötelekkel erősítették, "varrták" össze őket. A palánkok közötti hézagokat papirusznád törmelékkel töltötték ki.
Vendéghajós prao vagy piroga - kezdetben kivájt fatörzsből készült, a stabilitását oldalkivetős tartórudakkal ellátott úszótalp a vendéghajó biztosította. Egy és kétárbocos, evezős és evező nélküli változatai is ismertek.
Védőháló – a 14-15.században a főfedélzet fölé feszítették ki. Védelmet nyújtott a harcban megrongálódott árbocokról lezuhanó rudak, csigák, szilánkok ellen. A 18.század végén a hajó peremén alakítottak ki egy „U” alakú hálórendszert, melyeket csata előtt megtöltötték összetekert függőágyakkal, régi vitorlákkal. Védelmet nyújtott az ellenfél kézi lőfegyverei ellen. A második képen az orrárboc védőhálója látható.
Végbevonókötél (leach-line; Nockgording) - (kapicány) a vitorla oldalsó széleinek bevonására használták. A vitorla oldalszegélyének kb. a közepén felvarrtak egy gyűrűt, melyen keresztül átvezették a végbevonókötelet.
Vészjelzés - CQD (Come Quick, Danger) - Veszély, siessetek
S.O.S. (Save Our Souls) - Mentsétek meg lelkeinket
Viking hajók – a vikingek hadihajóik a 40-50 m hosszú langskipok, mindkét oldalukon 20-40 evezővel ellátott, egyetlen, középen felállított árbocukon nagy keresztvitorlát hordozó evezősök voltak. A hajók végei mutatós ívben hajlottak, illetve csigaszerű, gyakran pedig faragott alakokkal díszítették őket. Orrdíszeik44 szerint a langskipok lehettek sárkány, vagy kígyófejűek (drakkarok és snekkarok). Általában a sárkányfejűek voltak a nagyobbak. A viking hajókon a palánkokat zsindelyszerűen rakták fel (klinker palánkozás). Eleinte a palánkokat vékony kötéllel "varrták" össze, majd a 9. századtól a palánkokat már kovácsolt vasszegekkel erősítették egymáshoz.
A vikingek 10 csomós (18,52 km/h) sebességet is elértek hajóikkal. A vikingek akárcsak a föníciaiak, a hadicélú hosszúhajóktól (langskip) megkülönböztették a kereskedelmi célú kerekhajókat (knar). Utóbbiak evezővel nem rendelkeztek, csak vitorlával.
Violin-blokk – hegedű alakjára emlékeztető kettős csiga
Vitorlafa - a gályák latinvitorláinál nevezték így a vitorlarudat. Két részből (penne és car) voltak összekötözve. A kötözés neve: linginadure volt. Különböző nagyságú vitorlákat lehetett alkalmazni vitorlafákon: grand marabout, maraboutin, méjane, violette, és a polarcon.
Vitorlafeszítő rúd (bumkin; Brassbaum) – a szélszarv kötél kitámasztására szolgált
Vitorlamester – feladata volt a vitorlák javítása, karbantartása, azok cseréje, valamint a kötélzetek karbantartása esetleges cseréje
Vitorlarúd – a vitorlákat tartó rúd. Kezdetben két részből készítették, az egyes részeket középen több helyen összekötözték. A vitorlák felső élét sűrűn odakötözték a vitorlarúdhoz, míg a vitorlák alsó sarkait az alatta lévő vitorlarúdhoz kötötték.
Vitorlarudak elnevezései - alsó vitorlarúd; derék vitorlarúd; felső derékvitorlarúd; sudárvitorlarúd; felsősudárvitorla keresztrúd; royal vitorla keresztrúd; sky vitorla keresztrúd; moon vitorlarúd.
Vitorla szabások – óegyiptomi;- római;- görög;- viking;- latin;- mediterrán;- csonka mediterrán;- kínai;- pányvás vitorla;- lugger;- borneo celebesz;- tonga szig.;- koro-mandel; indonézia;- új-guinea;
Vitorlatípusok – latin-,csonka-, gémes-, bermuda-, arab-,trapéz-, kínai-, kereszt-, lugger-, pányvás-, ágas-, denevér-, topp-, tarcs-, vitorlák
Vízköpők - viharos időben a fedélzetre tóduló víz lefolyásának elősegítésére a főfedélzet legalacsonyabb pontján, a hajó közepe táján, három-négy, a hátsó árbocnál két lyukat fúrtak a fedélzet mindkét oldalán, a vízmeder gerendán keresztül, amit rézzel béleltek ki.
Vízmeder-gerenda (waterway; Wassergang) – a mellvég belső oldala és a fedélzet alkotta szeglet mentén fut végig a hajó tejes hosszában
Víztarcskötél (bobstay; Wasserstag) - a galion éle és az orrárboc közötti kifeszített kötél. Feszítésüket macskafejekbe, vagy Doodshoft kengyelekbe fűzött feszítőkötelekkel oldották meg, átvezetve a bugdálórúd végén kialakított furaton.
Vonalrajz – a hajótest oldalnézeti körvonala a hajókülönböző rétegeiben. A felülnézeten vagy vízvonalrajzon a hajó felülnézeti körvonala különböző rétegekben.
Xebec – más néven chebek , egy mediterrán vitorlás hajó volt , amelyet főleg kereskedésre használtak. A Xebecnek hosszú kiugró orrárboca volt, és három árboccal rendelkezett.
Yassi adai hajó – a 7. századi bizánci kereskedelmi hajó, melyet George Bass tárt fel 1960 és 64 között
Yawl vagy jol – sekély merülése alkalmassá tette a sekély fövenyek és a folyótorkolatokon való partraszállást.
Zászló (banner; Fhane) - rudas zászló, melyre a vásznat varrásal erősítették fel
Zászlórúd konzol – a tartó konzolba tűzték be a zászló rúdját.
Felhasznált szakirodalom:
Marjai Imre: Hajómodellezés
Marjai Imre - Kő Tamás: Történelmi hajók modellezése
Marjai Imre - Pataky Dénes: A hajó története
Stefan Gulás - Dusan Lescinsky: A vitorlás hajó története
