fahajomodell.hu

Kézi készítésű, egyedi hajómodellek, makettek

3

Hajózással kapcsolatos kifejezésekMegosztom

Hajós kifejezések A-I-ig

Hajókkal, hajózással kapcsolatos kifejezések és értelmezésük:

Admirális - vagyis tengernagy, a haditengerészet legmagasabb rangú tisztje. Az arab (emir-al-bahr) elnevezésből származik, melynek a jelentése: a tenger főnöke.
Admirális- vagy rúdhorgony (stockanchor, admiralty-anchor; Stockanker, Admiralitatsanker) 
a kétágú horgony szárának felső végére fából készült keresztgerendát erősítettek, amely elősegítette a horgony helyes felfekvését a tengerfenéken.
Részei: horgonyszár (shank; Ankerschaft), keresztgerenda (anchor-stock; Ankerstock) a karok vagy ágak (arm; Ankerarm), horgonykapa (palm; Ankerschaufel), kötélgyűrű (ring; Ankerring)
Admiralty-modell – méretarányos modell, melyek mintaként szolgáltak a főkivitel elkészítéséhez
Agrarion – Kisebb bizánci vitorlás halászhajó.
Alattság – hajók vontatására vagy kikötésére használt vastag kötél
Alga-gátló festés – a hajók vízvonal alatti részét ilyen festéssel látták el az algák a hajótestre való letelepedésének megakadályozása céljából. A fúrókagylók ellen nem nyújtott megfelelő védelmet.
Akrlion – Parti evezős - vitorlás, főleg halászatra használták. 
Alsó macskafej sor – az alsó az oldalpárkánynál használt, macskafej-sort különböző módon rögzítették.
Anküra – Horgony a gályákon
Aphlaszton – Ívelt tat a gályákon.
Aplustra – Magasra kunkorodó fardísz a gályákon.
Apostis - Az evezőszekrény latin elnevezése.
Asztrolábium – A tengeren a szélességi fok határozásra használt fokbeosztású korong, középen állítható szögmérővel. Ez a középkorban használt eszköz még gyakorlott kézben is pontatlanul mért. Valószínű tévedése 2˚ volt ami 220 km-es eltérésnek felelt meg.
Aulétész – Fuvolás. Segédkezett a taktusverőnek a gályákon az ütem megtartásában.
Ágaskötél (crowfoot; Hahnepot)  - Legyező alakú kötélnyaláb, melynek célja a csatlakozó kötél húzóerejének elosztása egy másik kötél különböző pontjain. A másik felhasználási területe, mikor a tereb elülső szegélye és a tarcskötél közé feszítették ki azzal a céllal, hogy megakadályozza a vitorla terebhez való dörzsölődését.
Ágvitorla – Gaff vitorla (csonkított latin vitorla) A hajó hátsó árboctörzsön (tat) vitorla) elhelyezett vitorla
Ágvitorla bevonó kötél (brail; Besanggording) – a csonkavitorla behúzására használták 
Ágyúablak (gun-port; Geschützpforten) - nyílás az ágyúk számára a hajó oldalán
Ágyúablak tábla – az ágyúk számára kialakított nyílásokat lezáró vastag ablaktábla. Ezeket leeresztve megakadályozták, hogy a víz beömöljön a hajótestbe 
Ágyúcső részei - torkolatszél, gyűrűs párna, tulipán (párna),torkolati csőkarima, középső erősítő karimák, csap, závárzat, a závárzat csőkarimái, csőfenék, gomb, furat vagy kaliber.
Ágyútalp (carriage; Lafette) – a hajóágyúkat zömök ágyútalpakra szerelték.  
Ágyúk kezelő kötélzete – csigarendszerrel az ágyú hátra vonó kötele, az ágyú betöltése után az előrevonó kötélrendszer, az ágyú hátralökődését megakadályozó vastag kötél, viharban az ágyút elgurulás ellen biztosító kötél.
Ágyútöltet – lőpor, lövedék (golyó), fojtás
Ágyú töltő eszközök - Töltőlapát; Betoló, Kihúzó vagy kaparó, Kimosó ( egyfajta szivacs ), Kefe, Irányba állító emelő ( a lafetta hátulját emelték vele ), Kiszúró tű ( mivel lövés után a gyújtófurat is tele volt elégett puskaporral, ki kellet azt tisztítani ), Fúró ( mint fennt ), Lunten vödör ( Lunte: egyfajta nagyon lassan égő gyújtózsinór ), Lunten pálca, Finomlőporszaru
Álló-farkkötél (standing, backstay) – a második farkötél. A kötelek végeit feszítőkengyelekkel (macskafejekkel) vagy Doodshoft kengyelekkel fixen kötöttek le az oldalpárkányon. 
Álló kötélzet  (standing-rigging)-  Az árbocokat négy irányban tartó kötelek összessége. Úgymint oldalkötelek (csarnakkkötelek) farkötelek, tarcskötelek.
Árapály - az égitestek tömegvonzása alapján jön létre. Földünkön a Hold és kisebb mértékben a Nap tömege okoz árapályt.
Árbocfej, orom (masthead; Masttop)– (árbocnyak) a törzs és a derékszár felső része. Lehetett kör vagy négyzet keresztmetszetű. Alsó részére helyezték el a hosszkeresztfákat
Árbocfej, árbocorom (masthead; Masttop)– (árbocnyak) a törzs és a derékszár felső része. Lehetett kör vagy négyzet keresztmetszetű. Alsó részére helyezték el az árbockonzolt, amely a hosszkeresztfákat támasztotta alá.
Árbocfej konzol (hounds; Mastbacken) – az árbocfej alsó részén helyezték fel a terebet tartó hosszkeresztfákat alulról megtámasztó konzolt.
Árboc fészek (hold) – az árboc legalsó részét a fészekcsapot ebbe illesztették be.
Árbocgomb – az árbocot az oromgomb (truck; Flaggenknopf) koronázta, általában lapos korong, vagy gömb alakúra alakították ki.
Árbockosár – Kezdetben kosár alakú megfigyelőhelyet alakítottak ki az árboctörzs végén. Későbbiekben fokozatosan laposodott, majd már nem voltak oldalai (terebnek nevezték őket.
Árbocláb – az árboctörzs fedélzet alá eső, a derékszár és a sudárszárnak a járomfa alá eső része
Árbocnyak (hounds; Mastbacken) – (árbocfej) Az árboc vége (a terebet tartó konzoltól az árboc végéig, járomfáig tartó szakasz). Az angoloknál négyzetes, míg más nemzeteknél hengeres alakú volt.
Árbocok részei –  árboctörzs (mast; Mast) - derékszár (topmast; Marsstenge), - sudárszár (topgallant; Bramstenge) fel-sudárszár (royalmast – Roilstenge), - árbocgomb (truck; Flaggenknopf), - járomfa, - tereb 7.-derékszár hosszkeresztfa, továbbá (skymast; Skeimast) ky árboc a sudárszár legfelső része.
Árbocozat – a vitorláson elhelyezett árbocok gyűjtő elnevezése. Orrárboc, vakvitorla árboc, előárboc (fora; fock), főárboc (main; Haupt), hátsó árboc vagy tatárboc (mizzen, jigger; Besan Kreutz), vagy keresztárboc
Árbocszalag (streamer, pendant; Wimpel) – a lobogó egyik változata. Felső végére szerelt rövid keresztrúdra kötélből font kengyelt, és ezt csatolták a felvonózsinegre.
Átbúvó nyílás (lubber’s hole; Soldatengatt) – az árbocoktól jobbra és balra az oldalkötelek számára szabadon hagyott nyílás a tereben

Backstag – az orrárbocon a vakvitorla-árboc  patrác- vagy farkötele.
Baghala – Az Arab-félsziget környékén használt hajótípus. Két árbocán latinvitorlát viselt.
Balcsapás - Amikor a vitorlás a szelet a bal oldala felől kapja.
Ballinger - A balinger vagy ballinger egy kis tengerjáró hajó volt a 15. és a 16. században. Nem volt első bástyája, egyetlen árbocán négyszögvitorlát használtak. Súlya 100 tonna alatt maradt, merülése kicsi volt, korai példányait legalább 30 evezős mozgatta a sekély vízben vagy a közelharcban.
Bandázsolás – A kötél végeket egy vékonyabb kötéllel csavarmenethez hasonlóan szorosan egymás mellé körbetekerjük a kötelet. A másik értelmezés a kötélvégek összefonása (babázás vagy fuxolás) 
Barge (Leichter) – leginkább teherszállításra használták ezt a kis vitorlást.
Barinel – a keravella elődje a Földközi-tengeri evezős, vitorlás teherhajó volt a 14. században, nem gerincre épített hajó volt. Hasonló méretű volt, mint a halászbárkák, 15-20 méter hosszú és 2,5-3,5 méter széles, fordulékony, jól manőverezhető és gyors. Rövid utakra ideális felfedező hajó volt.  A barinel volt a gerincre épített karavellák közvetlen elődje, 15-30 fős legénysége volt. A barinelt latin vitorlával, kormánylapáttal építették. Csak három árbócos képei léteznek, pedig csak egy négyszögletes és egy hátsó latin vitorlával szerelték általában. 
Bark vitorlázatú hajó – Háromárbocos, az első két árbocon keresztvitorlát, a tatárbocon csak ágvitorlázatot viselt.
Barkentin – Háromárbocos, de csak az előárbocán viselt keresztvitorlát a fő- és tatárbocán ágvitorlázatot hordott.
Basisilk - A hajókon használatos ágyúfajta. Csőhossz: kb. 610 cm. Kaliber: 11 cm. A lövedék tömege: kb. 5 kg.
Bastard cannon – ágyú. Kaliber 7 hüvelyk.
Bastard couleuvrine – ágyú. Kaliber: 4,56 hüvelyk. 
Bárka – Árúszállításra használt vízi jármű. Nem rendelkezik önálló hajtó egységgel sem kormánnyal.
Bástya (castle; Kastell) – a hadi járműveken a hajó két végére oszlopokon nyugvó emelvény. Szétszerelhetőek voltak
Beakasztó-függesztő kötél – a nehéz alsóvitorlarudak felfüggesztését a beakasztó kötéllel erősítették meg.
Beaufort-skála – A szélerősség megítélését szolgáló táblázat a látható jelek alapján. Fokozatai: 0-12; 0 - szélcsend  12 - 118 km/h- ás sebességet meghaladó orkán erősségű szél.
Behajózni - hajóra szállni.
Belső gerinc (kiel-son; Innen-kiel) – a bordák felett a hajó gerincvonalában fut végig
Belső palánk – a 16. századtól a hajókat a bordák belső oldalán is palánkozták. Ez a raktér teherbírását a sokszorosára növelte. Angliában Sebastiano Caboto (1473-1557) honosította meg a hajótest belső palánkozását.
Bellander- kétárbocos vitorlás
Belső gerinc (kiel-son; Innen-kiel) – a bordák felett a hajó gerincvonalában fut végig
Besan - Csonka, más néven tat-, illetve far- vagy spanker vitorla. Lényegében a latin vitorla csonkított változata.
Bevonókötél (clew-line, clewgarnet; Geitau)- A vitorla alsó sarkának a felhúzására használták.
Billenős árboc – A hajók nagy keresztvitorláját nem vonták be, hanem az árboccal együtt lehajtották
Biremis – két evezősoros római gálya
Birlinn – ezt a vitorlás hajót volt a Hebridák és a Skót magasföld nyugati partjai mentén használták. Klinker palánkozással épült, és vitorlával vagy evezőkkel mozgatták. Kisebb példányai 12, a nagyobbak 40 evezősek voltak.
Bizánci drómon - A drómonok a  két evezősoros biremisekből keletkeztek, s elődjükhöz hasonlóan 50-80 evezővel rendelkeztek. A hajóorrban és a tatnál magasított fedélzetet képeztek ki, ahonnan hajítógépek segítségével nyilakat, köveket, de legfőképpen görögtüzet - olajban feloldott szurkot, kén- és salétromsav keveréket - szórtak az ellenségre. Az utóbbiaknak köszönhetően nem közelről, a lékelő döfőorr segítségével, hanem messziről harcoltak. Korszakuk a 11. század körül, a gályák újbóli megjelenésével véget ért.
Bizánci szifon - Egy cső végére szerelt fujtatóval lövelték ki az ellenséges hajóra a csőben elhelyezett, feltehetőleg nafta, salétrom, kén, foszfor elegyét. A kilövés pillanatában a cső elején meggyujtották.
Blokk - Kötélcsiga 
Bojer – a 16. századi Észak-Európa vizeinek leggyakoribb kis vitorlása volt. Egy árbocán a ferde rúdra erősített pányvás vitorlával szerelték fel. A hajó orrárbocára egy háromszögű orrvitorla került. A pányvásvitorla felett egy keresztvitorlával rendelkezett. A hajó oldalán lehajtható oldalsó uszonyok voltak.
Bolsters (Kalber) – a hosszkeresztfákra rögzített negyed-kör keresztmetszetű rudacska. Az oromtól jobbra és balra helyezkednek el. Céljuk, hogy az oldalkötelek törésmentes felfekvését biztosítsák és megakadályozzák elrágódásukat a hosszkeresztfa külső élén. 
Bombázó ketch – egy kis hadivitorlás volt, s első ízben 1682-ben jelent meg. Az ellenség szárazföldi erődítményeinek lövésére használták, s erre a célra egy vagy két nehézlöveggel látták el. A nehézlövegek kb. 200 font(kb. 90 kg) súlyú lövedékekkel tüzeltek. Az ágyút egy forgó csapon, a fedélzet első részében állították fel. Mivel elsütésével jelentős hátsó irányú szakítóerő keletkezett, a fedélzetet merevítő keresztgerendákkal erősítették meg, az árbocokat pedig az ágyúktól biztonságos távolságban helyezték el.
Bonaventura-árboc – 16-17.században a négyárbocos vitorlások leghátsó árbocának a neve. A hátsó árboc mögött helyezkedett el.
Bonett (bonnet; Bonet) - Toldatvitorla. Gyenge szélben a nagyvitorla alsó szegélyéhez fűzték, így növelve meg a vitorla felületét.
Boom (bum)-fa (farfa)  – A tatárbocon a csonkavitorla alsó rúdja. 
Bolsters (Kalber) – a hosszkeresztfákra rögzített negyed-kör keresztmetszetű rudacska. Az oromtól jobbra és balra helyezkednek el. Céljuk, hogy az oldalkötelek törésmentes felfekvését biztosítsák és megakadályozzák elrágódásukat a hosszkeresztfa külső élén.
Borda - (Bókony) a hajótest merev, szilárd váza.
Bordarajz – a hajó egyes bordáinak a formáját ábrázolja. Mivel a rajz a bordáknak csupán az egyik felét ábrázolják, azokat tükrözni kell. A rajzon a jobb oldalon a hajó orrától indul a bordák rajza, majd a bal oldalon folytatódik.  
Bordás palánkos építés– belülről kifelé történő hajóépítési módszer. A bordákat, a gerincet, az orrtőkét és a fartőkét kidolgozták, majd a sóján összeállították a hajó bordaszerkezetét. Aztán elkezdték a palánkozást .
Bója – a tenger fenekéhez lehorgonyzott úszóképes jelző eszköz.
Bókony (frame ,rib; Spant) - vagy borda, görbe, gerenda vastagságú fa, melyet a hajótőre (hajó gerincre) mind a két oldalról függőlegesen állítanak fel, ezek a hajó bordái. Több darabból készítik, mely részeknek az elhelyezésük szerint külön nevük van. A legalsó a talp, erre jön a ülő, aztán a nyujtovány, és végül a bókony-vég, melyre a peremfát szegezik. (fashion-pieces; Auflanger,Futtock) 
Bóra – hideg hegyvidékekről a tenger felé áramló, viharos erejű, hideg száraz bukószél.
Bödönhajó (monoxilon) - A fatörzset kivájva, kiégetve, a két végén elkeskenyítve alakították ki elődeink ezt a csónakot.
Bőgős hajó – a bőgőshajó az orrtőkére faragott csiga alakú a nagybőgő nyakára emlékeztető díszről kapta a nevét. Nevezték még tetejes- és búzás hajónak is.  Mint a legutóbbi nevéből kiderül, elsősorban búzaszállításra használták.
Bőrcsónak - Ahol nem állt rendelkezésre fa építőanyag a folyón való átkelést felfújt állatbőrből készült tömlőkkel oldották meg.
Bragazza – Az Adriai-tenger halász és teherszállító vitorlása a 18. és19..században. Két árbocán lugger vitorlát viselt.
Brigantin - Kétárbocos, kisméretű kereskedelmi hajó, a brigg egy különleges fajtája. Régebben a Földközi-tengeri kalózok kedvelt hajótípusa volt. Elnevezése is ebből ered. Nagysága ritkán haladta meg a 300 tonnát, legénysége a 10 - 15 főt. Első árbocán keresztvitorlát a hátsó árbocán ágvitorlát viselt.
Brigg – Kétárbocos, mindkét árbocán keresztvitorlát, főárbocán egy ágvitorlát viselt.
Brigg-schooner - Kétárbocos, az előárbocon csak keresztvitorlát főárbocán csak ágvitorlázatot hordott.
Brigg-sloop – 18 ágyús hajó
Bugeye - Egyesült Államokban, Chesapeake-öbölben használt kétárbocos vitorlás halászhajó
Bugdálórúd (stampfstock) –  Az orrárboc járomfájába illesztett, a vitorlarúdra elhelyezett rúd. A bugdáló rúd végébe fúrt lyukakon vezették át a bugdálótarcsköteleket, majd a kötelek egyik végét az orrsudárszár elülső végéhez, míg a másik végét az orrárboctörzs tövéhez kötötték. Kezdetben 1750-ig a rúd az árboctörzsre merőlegesen helyezték el, majd utána függőleges volt az elhelyezése.
Bugdálótarcskötél - A bugdáló rúd végébe fúrt lyukakon vezették át a bugdálótarcsköteleket, majd a kötelek egyik végét az orr-sudárszár elülső végéhez, míg a másik végét az orrárboctörzs tövéhez kötötték.
Bum - Az Arab-félsziget környékén használt hajótípus. Két árbocán latinvitorlát viselt.
Bumrúd - vagy öregfa az ágas vitorla alsó részéhez csatlakozott. A rúd végének kialakítása megegyezett gaffrúd kialakításával.
Burdzsella – igénytelen kivitelű, lapos fenekű, fedetlen vízi jármű

Camakau - vagy thamakau, Fidzsi-szigeteken ez a leggyakoribb hagyományos vendéghajós vitorlás típus.
Cannon - A hajókon használatos ágyúfajta. Csőhossz: kb. 366 cm. Kaliber: 18 cm. A lövedék tömege: kb. 26 kg.
Chebek (xebec, sebek) - 12-13.századi kis hadi vitorlás. Három árbocán latin vitorlát hordott, hosszú orrárbocán pedig orrvitorla lengett. A hajó oldalán elhelyezett ágyúnyílások mellet evezőnyílások is voltak a mellvédben.
Corbita – római gabonaszállító hajó, csúcsvitorlákkal, a kormányozást segítő orrvitorlával
Carronád – rövid csövű, de nagy kaliberű ágyú
Chebek (xebec) - 12-13.századi kis hadi vitorlás. Három árbocán latin vitorlát hordott, hosszú orrárbocán pedig orrvitorla lengett. A hajó oldalán elhelyezett ágyúnyílások mellet evezőnyílások is voltak a mellvédben.
Culverin - A hajókon használatos ágyúfajta. Csőhossz: kb. 366 cm. Kaliber: 14 cm. A lövedék tömege: kb. 9,5 kg.
Corvus - Szarvszerű kampóval ellátott csapóhíd. I.e 260. A kampóval az ellenséges hajó fedélzetébe fúródott, lehetővé téve a római had átözönlését.
Crayer – vitorlás hajó, súlya 20-50 tonna, többnyire a csatornákban használták.
Culverin - a hajókon használatos ágyúfajta. Csőhossz: kb. 366 cm. Kaliber: 5,2hüvelyk. A lövedék tömege: kb. 9,5 kg.
Cutt vitorlázat – a hajónak egyetlen nagy vitorlája van
Csajka – a vitorlával és evezőkkel ellátott csajkákat, melyek ágyúkkal is fel voltak szerelve, a hajdani osztrák-magyar határőrvidéken, a folyamhatárok őrzésére használták. 1747-ben Titelben csajkás zászlóaljat állítottak fel. 
Többféle változatuk ismeretes. A fél csajka, a hosszmérete 15 méter körül mozgott, és egy latin vitorlával rendelkezett. Az egész csajka, a hosszmérete 25-29 méter között mozgott, és egy vagy két latin vitorlával volt felszerelve. A kettős csajka kb. 29 méter hosszúságú volt, és két keresztvitorlával rendelkezett.
A hajók fedélzet feletti oldalait, csuklópántok segítségével, két fokozatban, szakaszosan ledönthetőre építették. A magasított oldalak elsősorban a gyalogsági tűzfegyverek ellen védték a hajó legénységét. Az oldalfal felső részét ledöntve, akár térdelő testhelyzetben is tudtak tüzelni a katonák az ellenségre. Az evezők bevonása után, az alsó palánkok ledöntésével, jelentősen megkönnyítették a partra szállást, vagy esetlegesen az ellenséges hajóra történő árjutást.
Csarnakbandázs – az oldalköteleket több helyen körűl bandázsolták, miután körülvezették az oldalkötelet a macskafejen
Csarnakkkötél - Oldalfeszítő kötél. Az árboc oldalirányú kilengését akadályozta meg, valamint a hátulról érkező szél nyomását is felfogták. Az elhelyezésük alapján lehetnek: árboctörzs-, derékszár-, sudárszár-oldalkötél
Csatlócsarnakkötelek (futtock-shroud; Püttingawante) – ugyanazt a funkciót töltötték be a tereb ill. a sudár- és a felsudár keresztfák alatt, mint az oldalkötélpárkányok alatt az oldalkötélláncok. Tartották az alsó macskafej sort. A kötél alsó végét lekötötték a „hurkához”, vagy tölgyfaléchez, melyet az árboctörzs konzoljának alsó szélével egymagasságban helyztek el az oldalkötélen.
Csatlócsarnak feszítő kötelek – a két csarnak között, a hurka magasságában kifeszített kötélzet, amelynek a feladata megakadályozni az alsó csarnakokat felfelé, illetve kifelé húzzák.
Csáklya - vasalt hegyben és mellette vaskampóban végződő hosszú rúd.
Csonkavitorla – a hátsó árboc törzsén elhelyezett vitorla
1.- gaff rúd; 2.- bum rúd; 3.- csonka vitorla; 
Csomó /mint sebesség/- Lásd a log kifejezést.
Csónak (boat;Boot) – kisméretű vízi közlekedési eszköz, ezekkel közelítették meg a sekélyvizű partot 
Csónakdaru – A mentőcsónakok leeresztésére illetve felhúzására használták.
Csörlő - Súlyos tárgyak mozgatására használták. A vízszintes tengelyű csörlő (horgonycsörlő) a 18. század végéig volt használatban. A 16. századtól elsősorban a hadihajókon kezdték alkalmazni a függőleges tengelyű csörlőt (járgányt).


 
Dátumválasztó vonal - Napjainkban a dátumválasztó nagyjából a földrajzi keleti hosszúság 180. fokát követi.
Amikor a dátumválasztó mentén nulla óra nulla perc van, akkor egy lépéssel kelet felé éjfélt mutatnak az órák. Azaz a dátumválasztótól keletre egy nappal korábbi dátum érvényes, míg tőle nyugatra már egy nappal előbbre tartanak ( mindkettőnél a a másik dátumhoz képest.
Amennyiben egy utazó a dátumválasztót nyugatról kelet felé haladva lépi át, akkor visszaugrik az előző napra, ha pedig keletről nyugat felé halad, akkor előre kell állítani a naptárját a következő napra.
Javaslat azoknak, akik nem szeretik a hétfőt: Vasárnap este át kell repülni a dátumválasztó vonalon, így újra vasárnap lesz, majd következő este, mikor jönne a hétfő, vissza kell repülni a kiindulási helyre, ahol akkor már kedd lesz
Demi Cannon - A hajókon használatos ágyúfajta. Csőhossz: kb. 335 cm. Kaliber: 15 cm. A lövedék tömege: kb. 16 kg.
Demi-culverin - A hajókon használatos ágyúfajta. Csőhossz: kb. 335 cm. Kaliber: 11,5 cm. A lövedék tömege: kb. 5 kg.
Dereglye – felhajló orrú, lapos fenekű, főleg teherszállításra használt széles vízi jármű
Derékszárláb – a derékszárnak és a sudárszárnak, a járomfa alá eső része.
Derékvitorlarúd- ejtőkötél – a kötelek végére egyszerű blokksort szereltek, a blokksor húzókötelének álló ágát az oldalpárkányhoz, míg a futóvégét csigarendszeren átfuttatva a szemközti oldalon rögzítették. 
Deviáció - az iránytű (tájoló) eltérése a hajón lévő vasanyag miatt.
Délmutató – Iránytű (amit a kínaiak már i.e.1000-ben használtak a szárazföldön). Leírása: neve:csi-nan-cse. Egy kis kétkerekű kocsiról van szó, amelynek a balján egy faemberke állt kinyújtott karjával. akármerre fordult a kocsi, a bábu mindig déli irányba mutatott 
Déplacement tonna – A hajó súlyát adja meg. A vízvonalig merült hajó által kiszorított víz köbméterben megadott értéke. Mivel egy köbméter víz súlya 1 tonna (és mivel ez desztillált vízre vonatkozik) megszorozzuk a tengervíz fajsúlyával és megkapjuk a hajó súlyát.
Dhow (dau)– az Arab-tengeren, a Perzsa-öbölben, a Vörös-tengeren, Afrika keleti partvidékén és a Földközi-tenger déli részén arab vitorlás.
Diagonál-karvel (többrétegű palánkozás) – két egymásra merőleges palánksort használnak. Nagyon erős héjszerkezetet ad
Diera - Két evezősoros görög gálya.
Dinghy (dingi) – a kisméretű vitorlás csónakok összefoglaló neve
Dobókörte – A kötél végére erősített körte formájú, kötélből vagy fából készült súly, amely megkönnyítette a kötélvégek dobással történő célba juttatását
Dodshoft-kengyel (heart; Doodshoft) (feszítőgyűrű)- Az állókötélzet egyes részeinek a feszítésénél használták.
Dokk - 1.- Kikötőhely; apály és dagály járta tengeri kikötőben olyan, rendszerint kapuval elzárt kikötő medence, amelyben a hajók ki- és berakodását végzik.
2. Hajójavító hely; olyan építmény, berendezés, amely lehetővé teszi, hogy a hajótest víz alatti része (megvizsgálás, javítás, festés céljából) szárazra kerüljön.
Dokre – a La Manche-csatornán hering- és makrélahalászatra használt történelmi vitorlás típusa . Ennek a hajónak volt egy halak tárolására alkalmas medence a hajó aljában, hogy életben tartsa a halakat. A dogre des Glénans egy vitorlás, amelyet Jean-Jacques Herbulot tervezett a Glénans hajózási központ részére.
Döfőorr - A trierák fő fegyvere. A gálya orrából hosszan nyúlt előre. Az ellenséges hajónak neki evezve, annak palánksorát áttörve, annak elsüllyesztése volt a cél.
Dörzsfa (wale; Bergholtz)- - A palánkoknál vastagabb gerendák, a hajótest oldalát védik a kívülről ható fizikai behatások ellen.
Drakar  – A vikingeknél a nagy hajók neve (sárkányt jelent). 
Drómon -  A bizánci hajók jellegzetes típusa a drómon, a római biremis bizánci változata, katapulttal és görögtüzet elő állító szifonnal szerelték fel.. Valószínű méreti: 40 m hosszú és 7 m széles, kiszolgálásához kb. száz evezős és száz katona kellett. Kereszt és latin vitorlával is rendelkezett.
Dunai gálya – Mátyás király idején volt használatban a Dunán
Dungijah - Az Arab-félsziget környékén használt hajótípus. Egy árbocos, árbocán luggervitorlát viselt.
Dzsunka – Jellegzetessége a bambusz rudakkal merevített gyékényvitorla, és a hosszan hátranyúló tat. Ez a típus Kína partjai mellett ma is használatban vannak.

Egész csajka – A vitorlával és evezőkkel ellátott csajkákat, melyek ágyúkkal is fel voltak szerelve, a hajdani osztrák-magyar határőrvidéken, a folyamhatárok őrzésére és megvédésére használták. 1747-ben Titelben csajkás zászlóaljat állítottak fel.
Egyenlítő - (Aequator), Földünk forgási tengelyére merőleges, legnagyobb kör, mely a Földet északi és déli földgömbre osztja. Teljes hossza: 40 076,59 kilométer.
Ejtőkötél (halyard; Fall) - A vitorlarudakat az ejtőkötél segítségével húzták fel vagy eresztették le
Előárboc - a hajó elején a függőlegestől korszakonként pár fokkal eltérő árboc neve.
Előárboc vitorlái – előtörzsvitorla, előderékvitorla, elősudárvitorla, felsudár vitorla. 
Előderék-tarcskötél – 1720-ig az végén bonyolult, blokokkal kombinált ágas-kötéllel csatlakozott az orrárbochoz. 1750 táján a „violin” (hegedű alakú kötélvezető pad) az orrárboctörzs végének két oldalán elhelyezett violin padba fúrt lyukakon a tarcskötél két szárát átvezették a jobb, illetve a bal furaton keresztül, majd a hajóorr külső oldalára szerelt gyűrűhüz csatolták 
Előfelsudár tarcskötél – az orrderékszár elülső végén fúrt lyukon átvezetve éa bugdálórúdba beakasztva,a hajóorrhoz kapcsolták és feszesre húzták.
Elősudár-tarcskötél (jib-stay; Klüver-Leiter) – 1720-ig a vakvitorlaárbochoz vezetett, ahonnan az árbochoz szerelt blokk az alatta levő terebhez vezette. 1720 után az orrderékszárba vagy orrsudárszárba beépített kötéltárcsával, a bugdálórúdhoz vezették, amelynek kampójába beakasztva továbbvezették a hajóorrhoz, ahol blokksorokkal feszesre húzták.
Előtarcskötél - szerelése megegyezett a főtarcskötelével. Az előtarcskötél végét feszítőblokk közbeiktatásával az orrárboctörzshöz feszítették ki
Elővitorlák (orrvitorlák) – az előárboc és az orrárboc közötti vitorlák. Megnevezésük: tarcsvitorla, belső orrvitorla, külső orrvitorla, repülő orrvitorla.
Embolon – Döfőorr a gálykon.
Emeltyűs kormány - Lényege egy kétkarú emelő, amelynek  rövidebb karja a régi kormányrúd végéhez csatlakozott, a hosszabbik része pedig a fedélzetbe vágott nyíláson keresztül a fedélzetig ért föl. Ám a megoldás bár bizonyos előnyökkel járt, mégsem bizonyult teljesen kielégítőnek. Legnagyobb hibája az volt, hogy a kormányt csak igen kis szögben tudta elfordítani és ezt a hátrányt csak megfelelő vitorlamanőverrel tudták kiküszöbölni. Előfordult, hogy viharos időben két-három ember sem volt elegendő a kormányrúd kezelésére.
Espigon – A latin vitorlarudak megtoldására használták, amennyiben nagyobb vitorlát kötöttek a vitorlarúdra.
Evezőkormány – Egy erősebb formára kialakított evező. A hajó egyik vagy mindkét oldalán, a hossztengelye körül elfordítható és csuklósan mozgathatóan szerelték a hajó falához a hajó hátsó részén.
Evezőszekrény - A több evezősoros gályáknál az egymás feletti evezősorok forgáspontját ezzel a találmánnyal helyezték kijjebb.
Ewer – másfél árbocos vitorlás. A ketchből alakult ki.

Falcon - A hajókon használatos ágyúfajta. Csőhossz: 183 cm. Kaliber: 7 cm. A lövedék tömege: kb. 1,6 kg.
Falconet - A hajókon használatos ágyúfajta. Csőhossz: 120 cm. Kaliber: 5 cm. A lövedék tömege: 0,9 kg.
Faoszlop (kinghthad; Knecht) – a klipperek korszakában az előtarcs kötél alsó szárát a hajóorrban beépített faoszlophoz erősítették.
Farkötelek  (backstay; Pardun) - vagy patrácköteleknek jutott a legfontosabb szerep, mert a hajótat felől jelentkező szél nyomását kellett felfogniuk. Az árbocokon a derékszárak a sudárszárak merevítésére használták.
Fartőke (sternpost; Achternsteven) – (kormánytőke) a hajó vázának hátsó része. Mindig egyetlen gerendából készült
Fartükör – A hajó hátsó részének, melyhez a kormánylapátot tartó gerenda (kormánytőke) is csatlakozott lehetett Sík vagy „kerek” kialakítású.
Fedélzeti gerenda (beam; Decksbalken) – keresztirányban kötik össze a bordákat
A fedélzeti gerendák és a bordák találkozásánál vízszintes és függőleges síkban beépített konzolok (knee; Knie) adnak nagyobb szilárdságot a hajótestnek.
Fedélzet padlózata (deck-planking; Decksplanken) – a fedélzeti gerendákra szegezik fel a fedélzet padlózatát.
Fedélzeti szintek – a hajó méreteinek növekedése során egyre több fedélzeti szintre volt szükség. kisebb vízi járművek főfedélzete (main-deck; Hauptdeck) alatt csupán egyetlen belső tér, az ún. hajóűr (hold- Schiffraum) húzódott végig. A későbbiekben kialakítottak egy ún. alsó fedélzetet (lower-deck; Unterdeck), majd a fő- és az alsófedélzet közé is húztak egy szintet. Ez volt a fedélköz (between-deck; Zwisshendeck).
Hadihajókon felső fedélzet (spar-deck; Oberdeck), felső ütegfedélzet (upper-gundeck; oberes Batteriedeck) középső ütegfedélzet, alsó ütegfedélzet.  
Fedélzeti világító ablak – a hátsó fedélzeten fából készült, üveggel ellátott szerkezet. A hajó belsejének megvilágítását szolgálta.
Felépítmény - a fedélzet (deck, board; Deck) fölé emelkedő zárt építmény, amelyek a hajó teljes szélességét elfoglalják.
Lépcsőzetesen tagolttá tette az addig sík fedélzetet.
Elnevezései: főfedélzet (main deck, spar-deck; Hauptdeck), elő-hajó fedélzet (forecastle –deck;Vorschift, Vordeck) mögötte a fél-fedélzet quarter-deck; Halbdeck), tatfedélzet (after-deck; Achterdeck).  .
Felucca – Egy vagy két latinvitorlát viselt. Ezt a hajótípust még napjainkban is használják Egyiptomban, a Níluson
Fenékveret - A fúrókagylók elleni védelem céljából, vékony rézlemezekkel borították a hajók vízvonal alatti részét. A rézlemez borítás a hajó sebességét is növelte.
Feszítőblokk – a macskafej elődje. A középkorban még háromszög alakú volt.
Feszítőkötél (bowline; Bulin) - Célja az volt, hogy semlegesítse a csatló csarnakkötelek feszítésénél jelentkező húzóerőt.
A másik értelmezésben, a vitorla szegélyéhez  kötött, három-öt ágra ágazó kötél, melynek segítségével a vitorlákat előre feszítették. Gyenge szélben használták, hogy a szél jobban"belekapjon" a vitorlába.
Fékkötél (fordítókötél)– A vitorlarudak vízszintes irányú elmozdítására szolgáló kötél.
Fleute - A 17. század kereskedelmi hajótípusa. Kisebb merülésű, mint a galleon, a vízvonalánál azonban szélesebb. Az elő és főárbocon kereszt a tatárbocon egy latin és egy kereszt vitorlával rendelkezett. Ez a hajó alkotta a holland kereskedelmi flotta legjavát.
Fogásolókötél (reff-point; Reffband) – (kurtítókötél)  1650 után a vitorlák kurtítására, a vitorlafelület nagyságának a szabályozására használták.
Fogódzó kötél – Mivel a legveszélyesebb munkahely az orrárboc volt, ezért az orrtörzs fölött két kapaszkodó kötelet alul pedig lábaló kötelet (melyre kb ötven cm-es távolságokra csomót kötöttek a csúszkálás megakadályozása végett) kötöttek fel.
Fordítókötél (fékkötél) (brace Brasse) – a vitorlarúdnak a széljárásnak megfelelő helyzetbe fordítására használták.
1.-főárboctörzs vitorlarúd fordító kötelei; 2.-főárboctörzs derékszár vitorlarúd fordítókötele. 3.- főárboctörzs sudárvitorlarúd fordítókötele; 4.- főárboctörzs felsudárvitorlarúd fordítókötele; 5.- orrárboc alsó vakvitorlarúd fordítókötele
Fougon – Hajókonyha
Főárboc - A hajó középső árboca
Főárboc-törzs csarnakkötél– a főárboctörzset oldalra feszítő kötél.
Főárboc vitorlái – főtörzsvitorla, főderékvitorla, fősudár vitorla, főfelsudár vitorla. 
Főderék patráckötél – három pár kötélből állt. Melső-farkötél (breast-backstay), álló farkötél (standing- backstay) az utolsó pedig a repülő farkötél (shifting-backstay)
Főderék tarcskötél - a tarcskötelet az előtereb fölött az előtörzsoromhoz, az alsó szálat pedig az előtörzs tereb alatt elhelyezett blokkon keresztülvezetve violin-blokkhoz kötötték, aztán ezzel a blokkal és egy kettős blokkal oldották meg a kötél feszítését.
Főfelsudár tarcskötél - az elősudár-kereszfákhoz kötött terelőblokkon át az előfelterebhez feszítették, ill. rögzítették.
Fősudár-tarcskötél – az elősudár-kereszfákhoz kötött terelőblokkon át az előterebhez feszítették, ill. rögzítették.
Főárboc vitorlái – Főtörzsvitorla, főderékvitorla, fősudár vitorla, főfelsudár vitorla.
Főtarcskötél (main-stay; Grosstag) – a hajó legvastagabb kötele. A főárboctörzset feszítette hosszirányba.
Fregatt - IV. és V. osztályú hajó volt. Ágyúinak száma 20-50-ig terjedt, vízkiszorítása pedig maximum 600 t. Gyors járású hajó volt, mivel kis méretei ellenére is a sorhajókhoz hasonló nagyságú vitorlázattal szerelték fel. A főfedélzet fölött elöl is hátul is egy fedélzettel épültek.
Frigata – Portugál kis kétárbocos halászhajó. Két árbocán latinvitorlát viselt.
Futókötélzet (running rigging) – A vitorlák és a vitorlarudak kezelésére szolgáló kötélzet 
Fuxolás – a kötelek csomó nélküli önmagukba szövését jelenti. Sodrott és bizonyos fonatolt kötéltípusoknál ugyanis lehetőség van a kötelet önmagukba visszadolgozni, tehát „megfuxolni”.
Fúrókagyló – befúrták magukat a hajótest fa szerkezetébe, ezzel gyengítve azt. Következményei: sérülékeny, idővel szivárgó, átszakadó palánkok.
Függőágy – a hajó állományának a pihenését szolgálta

Gaff rúd - Ágas vitorlánál a felső vitorlarúd, dum rúd. A végére u alakú villát készítettek. ez csatlakozott az hátsó árboc derékszárának felső részéhez.  
Gaff vitorla - latinvitorlából lett továbbfejlesztve, a latinvitorla hátsó ábocán túlnyúló végét levágták, így létrejött az új tipusú gaff vitorla (csonka vagy farvitorla)
Galea  Kisebb drómon típusú hajó.
Galeasz - Az oldal ütegsoros hajó és a gálya kényszer házasságából született. Az oldal ütegsoros hajó és a gálya előnyös tulajdonságait igyekezett egy hajóban ötvözni. A 15-16.században a Földközi-tengeren volt használatos. Északon nem terjedt el.
Galéria - (oldalzseb) A tattükör köré épített galéria. kezdetben nyitottra építették, majd következett a zárt kivitel.
Galion (beakhead; Gallion) - az orrtőkére épített, előrenyúló kissé felfelé kunkorodó tartógerinc (hajófő, beakhead, galion). A gerinc végét az ún. galion figura (galion-figure; Gallionfigur) díszítette. Faragásokkal díszítették.
Galionfigura - az elől csúcsba végződő galiont az ún. galionfigura díszítette, illetve zárta le.
Galiote – Első felépítménnyel nem rendelkező, egyárbocos, 17-23 pár evezővel ellátott hajó volt. VII. sz.
Galleon - A karakktól hosszabb, keskenyebb  hajóról van szó. Ütegfedélzettel rendelkezett. Az elő- és főárbocán kereszt, míg a tatárbocán latin vitorlát hordott. A hajó a tat körül futó, nyitott erkéllyel rendelkezett.
Gálya - Evezős-vitorlás hadihajó. Először keresztvitorlával rendelkezett. A 16-17.században már latin vitorlával épültek.
Ghanja – hosszabb és karcsúbb volt a dau- (dhow)-nál.
Gondola – A kishajó építő műhelyekben, már évszázadokkal ezelőtt elkezdték építeni a gondola ősét. Jelenlegi változataik valóságos iparművészeti remekek.
Guara – 3-4 yard hosszú, és fél yard széles uszony, amelyet a tutaj hossztengelyében helyeznek el elől és hátul a tutajokon. Azáltal, hogy az egyiket leeresztik, miközben a másikat felhúzzák, a tutaj elfordul a széltől, vagy éppen szélbe áll. Időnként 5-6 guarát is beépítenek, hogy megakadályozzák a tutaj elcsúszását.
Guffa - Teljesen kör alakú, favázas, sásból font és bőrrel illetve kátránnyal bevont vízi jármű.
Gundalow – Egyesült Államok keleti partjainál használt, egyiptomi hajóra emlékeztető egyárbocos kis vitorlás hajó.
Gurulás nyakló - Megkönnyítette az árbocrúd függőleges irányú mozgatását.
Gúzsevező - A hajó oldalára kötött kötél- vagy vesszőgúzsról kapta a nevét, melybe az evező nyelét belehúzták. Napjainkban az evezővilla tölti be ezt a szerepet.

Hadi cutter – 18 ágyúval rendelkezett. 
Hadi galleon – A galleon harci célokra tovább fejlesztett változata. Fegyverzetét kb. 80 külözéltől, vagy éppen szélbe áll. Időnként 5-6 guarát is beépítenek, hogy megakadályozzák a tutaj elcsúszását.nböző kaliberű ágyú alkotta, ebből 32 db az alsó fedélzeten, 28 db a felső fedélzeten, és 20 db a fedélzeti felépítményeken kapott helyet.
Hajóács – amennyiben a hajó megsérült a hajóács vezetésével javították ki a hibát. Hajók készítésével, kivitelezésével foglalkozott.
Hajó ágyú – a hajón használt leggyakoribb ágyúfajta.
Hajóborda – A hajótest héjazatának ad szilárd vázat
Hajó harang (ship’s bell; Schiffsglocke) - az idő jelzésére (őrségváltás négy óránként), valamint a hajó legénységének a riadóztatására használatos harang. A haranglábat faragásokkal díszítették.
Hajó korlát - egyrészt biztonságosabbá tette a hajón történő tartózkodást, másrészt alkalmas volt a futókötélzet lekötésére is.
Hajókötél - Kenderből készítették, az igénybevételének megfelelő vastagságokban. Az álló kötélzetét kátrányos lenolaj kencével kezeltél. Így a színük egészen sötétbarna, de nem fekete. Az álókötélzetnél, a hajó jobb oldalán bal (S)- a bal oldalán jobb (Z) sodratú kötelet használtak. A futókötélzetnél a kötél natur kenderszínű..
Hajólámpa – A hajó helyzetét jelezte az éjszakában. 

Hajótőke (keel; Kiel) – más néven gerinc az orrtőkével és a fartőkével együtt alkotja a hajó gerincszerkezetét.
Hajó váza - hajógerinc; belső gerinc; alsó hosszanti gerenda; orrtőke; oldalsó orrtőke támasztó; fenékbordák; kettőzött azaz gyámbordák; fedélzeti gerenda tartó könyök;          fedélzeti kereszt gerenda; függőleges támasztó oszlop; digitális merevítő; hosszanti fedélzeti gerenda; dörzsléc; könyökmerevítő; fedélzeti peremléc; hosszanti fedélzeti gerenda; külső hosszmerevítő gerendák; hajópalánk; belső palánk; fedélzeti padlózat
Hanza - Kereskedelmi utak lebonyolítására társult kereskedők csoportja. 1241-ben Lübeck és Hamburg szövetségre lépésével alapult.
Harmadik farkötél (shifting, backstay) – alsó vége az utolsó oldalkötél között a párkányzathoz csatlakozott egy nehéz csigasor segítségével.
Harpago - Szigonyszerű kampót kilövő katapult. I.e. 1.század A római gályákon volt használatos.
Hágcsó – két kötélszál közé, lapos fából készült lépcsőfokokat erősítettek, távolságuk kb.25 cm
Hágószál (ratline; Webeleine)- A 14-15.-században kezdték el az oldalkötelekre felkötni.  Ezen lehetett megközelíteni a fedélzetről az árbockosarat. Azért volt rá szükség, mivel a hajók fejlődésével egyre növekvő létszámú legénység csak így tudta gyorsan megközelíteni a magasban kijelölt munkahelyét. Átmérőjük 1/2", az egymástól való távolságuk 35-38 cm.
Hátsóárboc – (keresztárboc vagy tatárboc)  a hajó hátsó részén a taton felállított árboc
Hátsó árboc vitorlái – Csonka vitorla, derékszár vitorla, sudárszár vitorla.
Hemiolia – Kalóz, két evezősoros gálya.  Magyarul másfelest jelent. Harcmodoruk: a kiszemelt áldozatuk megtámadása alkalmával a felső evezősor árboc mögötti részén bevonták az evezőket, így ők is fegyvert ragadhattak, vagy segédkezhettek a vitorla kezelésében, és a ledöntött árbocnak is maradt hely. 
Hisztion – Széles vitorla a gályákon.
Hisztosz – Póznaárboc a gályákon.
Hordó –amelyben, főleg a hajó tömítéséhez és a palánkok festéséhez szükséges anyagokat, valamint lőport, ivóvizet, rumot, bort tároltak.
Horgony – A hajó tengerfenékhez rögzítésére szolgáló kapás szerkezet. A horgonygyűrűket bebandázsolták, így a horgonykötél élettartama megnövekedett.
Horgony csörlő – A horgonyok kiemelésére használatos szerkezet. A tengelye vízszintes elhelyezkedésű.
Horgonydaru (cathead; Kranbalken) - a horgonyok vízből történő felemelését szolgálta. Megkönnyítette a horgony oldalpárkányhoz való rögzítését
Horgonyfény – minden irányban látható fehér fény a horgonyzó hajó elülső részén..
Horgony jelző bója – a ledobott horgony helyét jelezte  
Horgonykötél – a horgony szerves tartozéka. A kötél segítségével tartotta a hajót a megfelelő helyen
Horgonylánc - a horgonyhoz rögzített lánc. A lánc részben súlyként működik, a lánc a talaj felett felfekszik, így jobban be tud ásni a horgony.
Hosszbordás palánkozás – a palánkokat, az illesztékek felett végigfutó hosszbordák kötik össze. A keresztirányú szilárdságot a nagyobb távolságra beépített „keretbordák” biztosítják. Ladikoknál használják.
Hossz-(trestle-tree; Langsaling) és haránt-(crosstre; quersaling) keresztfák - a terebet tartó rácsos szerkezet. Elemei hossz-és haránt keresztfa. Hosszuk rövidebb valamivel, mint a tereb. 
Hoy - gyökerei a 15. századi Flandriába nyúlnak vissza. Ezt az egyárbocos, 25-80 tonnás hajót a parti vizeken, vagy kisebb tengeri utakon használták, esetleg uszályként vontatták. A 16. században és a 17. században még hajóztak velük, majd a 19. század elején eltűntek.
Hulk - Ez a vitorlás a 14-15.századból származik. A koggét váltotta fel. Az első és hátsó felépítmény nagysága megegyezett, és szögletes alakú volt. Elő és főárbocán kereszt- míg a tatárbocán latin vitorlát hordott.
Hurka - Pólyált kötéldarab, melyeket a hágószálakkal párhuzamosan kötöttek fel az árboctörzs konzoljának alsó szélével egy magasságban. Ehhez és az oldalkötelekhez kötötték le a derékszár oldalköteleinek feszítésére szolgáló macskafejek alsó sorát tartó kötél végét.

Idő zónák - A fejlődő világban szükség lett egységes időzónák kialakítására. 1876-ban, Sandford Fleming, egy skót származású mérnök és feltaláló javasolta az időzónák bevezetését az egész Földre kiterjedően. Greenwich-től Keletre 12 és nyugatra is 12 zóna. A földgolyó körbeutazásakor adódó időnyereség vagy veszteség (15 fokonként egy óra.) Természetesen ezek nem egyenes vonalak. Figyelembe vették a politikai realitásokat, az országok határait. Mivel a Föld geoid alakú, egyszer mindennek vége szakad - szükség volt egy dátumválasztó kialakítására.
Indiaman – a keleti vizeken közlekedő 17. századbeli holland galeonokból keletkeztek, de elnevezésüket a 18. században az angoloktól kapták. Az angolok a hajók hadifelszerelésén is javítottak, s mivel azok nagyon nehézkesek voltak, sebességüket is növelték, s egész külsejüket a hadihajók - leginkább a fregatt - mintájára átalakították. Ezeket az ál fregattokat felső fedélzetükön erős tüzérségi felszereléssel látták el, hajóoldalaikra pedig hamis ágyúnyílásokat festettek.
Iránytű - navigációs műszer, akár mágneses (a mágneses északi irányt mutatja), akár giroszkópos (a valódi északot mutatja).

Felhasznált szakirodalom:

Marjai Imre: Hajómodellezés
Marjai Imre - Kő Tamás: Történelmi hajók modellezése
Marjai Imre - Pataky Dénes: A hajó története
Stefan Gulás - Dusan Lescinsky: A vitorlás hajó története

Fa hajómodellek

Kézi készítésű hajómodellek, makettek egyedi igények szerint.

Leonardo da Vinci műszaki elképzelései, makett formájában


Elérhetőség

Susányi Oszkár
Hajómodell készítő mester

2360 Gyál Bocskai u.53.

Telefon: 06-30-096-5950
E-mail:  fahajomodell@gmail.com

Gyorslinkek

Hajómodellek, hajó makettek
Ágyú makettek
Leonardo Da Vinci makettek
 A hajózásról (hajózási tudástár)   
 YouTube videó csatornánk

Fahajómodell - Susányi Oszkár hajómodell készítő mester © 2015   Cím: 2360 Gyál Bocskai u. 53.   Tel: +36 (29) 345-319

FEL