Bőgős hajó története
Bőgős hajó története:
A bőgőshajó az orrtőkére faragott csiga alakú a nagybőgő nyakára emlékeztető díszről kapta a nevét. Nevezték még tetejes- és búzás hajónak is. Mint a legutóbbi nevéből kiderül, elsősorban búza szállításra használták.
Nagyon régi szállítóeszköz a magyar folyamokon. Első ismert ábrázolásuk Marcus Antonius Basilides családtagjainak sírkövén látható a 3.századból. A ma ismert formájuk a primitív, fenyőfából készült, sószállító hajókból alakult ki a 18.század második felétől kezdve. Illyés Ágoston rajztanár 1834-ben készült rajzai szerint, legcélszerűbb formájukat a 19.század első évtizedeire nyerték el.
A magyar kereskedők bejárták vele a Duna csaknem teljes szakaszát, Regensburgtól egészen a deltatorkolatig.
A klasszikus bőgőshajók főleg tölgyfából épültek, mert az állt ellen a legtovább a víz rongálásának (akár 50-60 évig is).
A fénykora a búzakonjunktúrával a 19.század közepére esett. Egy-egy tetejes hajó építése elég drága volt, egy 60 m hosszú hajó belekerült 60-80 hold jó minőségű föld árába. Ebben az időben, több ezer Bőgős hajó járta a magyarországi folyókat. Sokan tekintélyes vagyont gyűjtöttek össze a szállítással. Jellemző példa rá Tímár Mihály, Jókai Mór "Aranyember" című regényének főhőse, aki a Szent Borbála nevezetű bőgőshajón kezdte felfelé ívelő pályafutását.
Építésük az 1920-as években átmenetileg újra fellendült (homokot szállítottak betonhoz).
Az utolsó bőgőshajót 1960-ban verték szét Szegeden. A hanyatlás fő oka a technikai fejlődésben keresendő.
Forrás: Dr. Balogh Tamás
A hajómakett méretaránya:1:50
hossza: 74 cm
szélessége: 15 cm
magassága: 27 cm
A hajómakettet a Monostori Erőd Hajózástörténeti Múzeuma számára készítettem.
Képgaléria a hajómodellről:
