Hajókkal, hajózással kapcsolatos kifejezések és értelmezésük
Ágaskötél - Legyező alakú kötélnyaláb, melynek célja a csatlakozó kötél húzóerejének elosztása egy másik kötél különböző pontjain. A másik felhasználási területe, mikor a tereb elülső szegélye és a tarcskötél közé feszítették ki azzal a céllal, hogy megakadályozza a vitorla terebhez való dörzsölődését. Asztrolábium – A tengeren helymeghatározásra használt fokbeosztású korong, középen állítható szögmérővel. Ez a középkorban használt eszköz még gyakorlott kézben is pontatlanul mért. Valószínű tévedése 2˚ volt ami 220 km-es eltérésnek felelt meg. Bark vitorlázatú hajó – Háromárbocos, az első két árbocon keresztvitorlát, a tatárbocon csak ágvitorlázatot viselt. Barkentin – Háromárbocos, de csak az előárbocán viselt keresztvitorlát a fő- és tatárbocán ágvitorlázatot hordott. Basisilk - A hajókon használatos ágyúfajta. Csőhossz: kb. 610 cm. Kaliber: 11 cm. A lövedék tömege: kb. 5 kg. Bevonókötél - A vitorla alsó sarkának a felhúzására használták. Besan - Csonka, más néven tat-, illetve far- vagy spanker vitorla. Lényegében a latin vitorla csonkított változata. Billanger - Kétárbocos hajó. Mindkét árbocán keresztvitorlákkal, főárbocán hátul ágvitorlázatot viselt ágvitorlafával és farfával. Blokk - Kötélcsiga Bonett - Toldatvitorla. Gyenge szélben a nagyvitorla alsó szegélyéhez fűzték, így növelve meg a vitorla felületét. Brigantin - Két árbócos, kisméretű kereskedelmi hajó, a brigg egy különleges fajtája. Régebben a Földközi-tengeri kalózok kedvelt hajótípusa volt. Elnevezése is ebből ered. Nagysága ritkán haladta meg a 300 tonnát, legénysége a 10 - 15 főt Brigg – Két árbocos, mindkét árbocán keresztvitorlát, főárbocán egy ágvitorlát viselt. Briggschooner - Kétárbocos, az előárbocon csak keresztvitorlát főárbocán csak ágvitorlázatot hordott. Cannon - A hajókon használatos ágyúfajta. Csőhossz: kb. 366 cm. Kaliber: 18 cm. A lövedék tömege: kb. 26 kg. Chebek xebec - 12-13.századi kis hadivitorlás. Három árbocán latinvitorlát hordott, hosszú orrárbocán pedig orrvitorla lengett. A hajó oldalán elhelyezett ágyúnyílások mellet evezőnyílások is voltak a mellvédben. Culverin - A hajókon használatos ágyúfajta. Csőhossz: kb. 366 cm. Kaliber: 14 cm. A lövedék tömege: kb. 9,5 kg. Csarnakkkötél - Oldal feszítő kötél. Az árboc oldalirányú kilengését akadályozta meg. Csomó /mint sebesség/- Lásd a log kifejezést. Demi Cannon - A hajókon használatos ágyúfajta. Csőhossz: kb. 335 cm. Kaliber: 15 cm. A lövedék tömege: kb. 16 kg. Demi-culverin - A hajókon használatos ágyúfajta. Csőhossz: kb. 335 cm. Kaliber: 11,5 cm. A lövedék tömege: kb. 5 kg. Doodshoft-kengyel - Az állókötélzet egyes részeinek a feszítésénél használták. Drómon - Két evezősoros, döfő orros, egy vitorlával rendelkező hajó két gerendákra szerelt toronyszerű bástyával, melyből az egyik a hajó elején, a másik a középen lévő árboc előtt és mögött helyezkedett el. Valószínű méreti: 40 m hosszú és 7 m széles, kiszolgálásához kb. száz evezős és száz katona kellett. Ejtőkötél - A vitorlarudak felhúzásra és leeresztésére használták. Falcon - A hajókon használatos ágyúfajta. Csőhossz: 183 cm. Kaliber: 7 cm. A lövedék tömege: kb.1,6 kg. Falconet - A hajókon használatos ágyúfajta. Csőhossz: 120 cm. Kaliber: 5 cm. A lövedék tömege: 0,9 kg. Feszítőkötél - Célja az volt, hogy semlegesítse a csatlócsarnakkötelek feszítésénél jelentkező húzóerőt. A másik értelmezésben, a vitorla szegélyéhez  kötött, három öt ágra ágazó kötél, melynek segítségével a vitorlákat előre feszítették. Gyenge szélben használták, hogy a szél jobban"belekapjon" a vitorlába. Fleute - A 17.század kereskedelmi hajótípusa. Kisebb merülésű, mint a galeon, a vízvonalánál azonban szélesebb. Az elő és főárbocon kereszt a tatárbocon egy latin és egy kereszt vitorlával rendelkezett. Ez a hajó alkotta a holland kereskedelmi flotta legjavát. Fordítókötél - A vitorlarúdnak a széljárásnak megfelelő helyzetbe fordítására használták. Fregatt - IV. és V. osztályú hajó volt. Ágyúinak száma 20-50-ig terjedt, vízkiszorítása pedig maximum 600 t. Gyors járású hajó volt, mivel kis méretei ellenére is a sorhajókhoz hasonló nagyságú vitorlázattal szerelték fel. A főfedélzet fölött elöl is hátul is egy fedélzettel épültek. Gaff rúd - Ágas vitorlánál a felső vitorlarúd, dum rúd Galeon gallion - Nagyobb hajó mint a karakk. Jellegzetessége a hajlított orr rész. Ezt a rész faragott szoboralak un. galion díszítette. Általában három árbocos az elő- és főárboc keresztvitorlával a tat árboc pedig latin vitorlával rendelkezett. Galion - Hajófő, hajócsúcs vagy a hajó -orra. Faragott szobordísszel látták el. Galiote – Első felépítménnyel nem rendelkező, egyárbocos, 17-23 pár evezővel ellátott hajó volt. VII. sz. Galleasz - A gályánál hosszab és szélesebb több árbocos evezős-vitorlás hajó. Gálya - Evezős-vitorlás hadihajó. Guffa - Teljesen kör alakú, favázas, sásból font és bőrrel illetve kátránnyal bevont vízi jármű. Gurulás nyakló - Megkönnyítette az árbocrúd függőleges irányú mozgatását. Hágószál - A 14-15.-században kezdték el az oldalkötelekre felkötni.  Ezen lehetett megközelíteni a fedélzetről az árbockosarat. Azért volt rá szükség, mivel a hajók fejlődésével egyre növekvő létszámú legénység csak így tudta gyorsan megközelíteni a magasban kijelölt munkahelyét. Hajó - mint hajótípus - A gallionból fejlődött ki A XVII. század elején a barokk kor gazdagon díszített típusa. E típusnak nem volt külön neve , ez volt a „hajó” az angol ship, a francia vaisseau, a német schiff. Hanza - Kereskedelmi utak lebonyolítására társult kereskedők csoportja. 1241-ben Lübeck és Hamburg szövetségre lépésével alapult. Hulk - Ez a vitorlás a 14-15.századból származik. A koggét váltotta fel. Az első és hátsó felépítmény nagysága megegyezett, és szögletes alakú volt. Hurka - Pólyált kötéldarab, melyeket a hágószálakkal párhuzamosan kötöttek fel az árboctörzs konzoljával egy magasságban. Ennek az érintkezési pontjaihoz az oldalkötelekkel, kötötték le a tereb széléről levezetett csarnakköteleket. Jákob botja - A tengeren helyzet meghatározásra használták a XVI. századtól. Az asztrolábiumot váltotta fel ez a fokbeosztású rúd, rajta egy keresztben elhelyezett tolókával. E készülék egyszerűsége ellenére is csak fél fok legkisebb eltéréssel működött. Járgány - Függőleges tengelyű csörlő. Járomfa - Az árbocorom felső végén  ez fogta össze a csatlakozó árbocrészeket. Karakk - 14-16-század vitorlása. A tatra egy több fedélzetből álló felépítmény került. Itt helyezték el az ágyúkat. A hajóorrban pedig egy háromszög alakú felépítmény kapott helyet. Három árboccal rendelkezett. Az elő és főárbocon kereszt vitorlát a tat árbocon pedig latin vitorlát hordott. Karavella-  13-17. század hajótípusa. Egy tatfelépítménnyel és három árboccal rendelkezett. Az elő és fő árbocon kereszt- a tatárbocon pedig latin vitorlát hordott. Karkötél - A vitorlarudak vízszintes, vagy rézsútos tartására használták. Karvelpalánkozás - A palánkok egymás mellé fektetve  vannak rögzítve. Kelek - felfújt bőrtömlőkre kötözött tutaj. Ketch - Kétárbocos hajó. Mindkét árbocán hordott keresztvitorlát és ágvitorlázatot. Háromszögletű orrvitorlázattal is rendelkezett. Kivonókötél - A vitorla alsó sarkának kivonására használták. Klinkerpalánkozás -  A palánkok  zsindelyszerűen túlfedik egymást. Klipper clipper – Ez a kifejezés építési módot jelöl nem pedig vitorlázatot. A XIX. század közepétől kezdve építettek Amerikában ilyen vitorlásokat. A hosszúság szélesség arányuk: 1-6, 1:7, tehát lényegesen hosszabbak és keskenyebbek voltak az eddigieknél. Orrkiképzésük is sokkal élesebb és karcsúbb volt, mint a korábban épült hajóké. Ennek az építési módnak, valamint a nagy vitorlázatának köszönhetően, kedvező szélben akár a 18 csomós óránkénti sebességet is elérte. Kogge- 13-15. századi Hansa vitorláshajó. Kezdetben egy árboccal és egy orrárboccal épült. Korvett – Három árbocos teljes vitorlázatú hajó volt. Kisebb volt mint a fregatt, az ágyúit a fedélzeten viselte, nem pedig zárt ütegsorban. Kötélbak -  Két szolgafát erős keresztgerendával kötötték össze. A gerendába lyukakat fúrtak, melyekbe kötélfogó szegeket dugtak, és ezekhez kötötték le a köteleket. Kötélszarv - A futókötélzet vastagabb szálainak lekötésére szolgált. Ezeket legtöbbször a mellvéd belső oldalára szerelték fel. Kutter – A hadi kutter a legkisebb hadihajó. Egy nagy árbocán csak ágvitorlázatot visel. A XVIII. században keresztvitorlát és háromszögltű orrvitorlát is hordott. Kereskedelmi célokra is használatos. Lehúzókötél - A hossz vitorlák bevonására használták. Log – A hajó sebesség mérésére szolgáló eszköz. Egy nehezékkel ellátott háromszög alakú deszkalap melyhez hosszú orsóra tekert zsineg van erősítve. A zsinegen 15,4 m (a tengeri mérföld 120-ad része) távolságra csomók vannak elhelyezve. Ahány csomó 30 másodperc alatt lefut a zsinegről, a hajó annyi tengeri mérföldet tesz meg óránként, azaz annyi csomó sebességgel halad. Az időt homokórával mérték. Long-culverin - A hajókon használatos ágyúfajta. Csőhossz: 488 cm. Kaliber: 11 cm. A lövedék tömege: kb.6 kg. Lugger lougre vitorlázat - a vitorla rudak nem középen vannak felfüggesztve az árbocokra, hanem egyharmadukban úgy, hogy  egyharmad rész az árboc elé, kétharmad pedig az árboc mögé esett.  Macskafej - Kengyel, általában az oldalkötelek feszítésére használták. Az alsó és felső kengyelsor mindig párhuzamos az oldalpárkánnyal! Minion - A hajókon használatos ágyúfajta. Csőhossz: 244 cm. Kaliber: 7,6 cm. A lövedék tömege: kb 2,5 kg. Monera - Egyevezősoros hajó Monoxilon - másnéven bödönhajó, melyet egyetlen fartörzsből vájnak, égetnek ki a megfelekő formára. Nave - 12-14. század vitorlásainak általános elnevezése. Azokat nevezték így, amelyek evezővel nem rendelkeztek, csupán a vitorla hajtotta őket. Nef - 12-13. századi hadihajó. Evezői nem voltak, csupán egy nagy kereszt- vagy latin vitorlát hordozott középső árbocán, és már az őrkosár is megjelent rajtuk. Nyaklókötél - A vitorlarúdnak az árbochoz való rögzítésére használták. Öregfa - Ágas vitorlánál, alsó vitorla rúd, másnéven bum rúd. Patráckötél - Másnéven  farkötél. Az állókötélzet részét képezi. A hajótat felől érkező szél nyomását kellet felfogniuk. Pászma - Alapszálakból álló köteg egysége. A pászmákat összesodorva készül a kötél. Polacre – Három árboccal rendelkezett, de az első erősen előre dőlő árbocán latin vitorlát hordott.  Főárbocán két keresztvitorlát,  tatárbocán pedig egy latin és egy derékkeresztvitorlát viselt. Rabbinet -  A hajókon használatos ágyúfajta. Csőhossz: 90 cm. Kaliber: 4,5 cm. A lövedék tömege: 0,45 kg. Saker - A hajókon használatos ágyúfajta. Csőhossz: 274 cm. Kaliber: 9 cm. A lövedék tömege: Kb 3 kg. Sodrat -  Attól függően, hogy melyik irányba sodorjuk a kötelet beszélhetünk     jobb (Z) és bal (S) sodratú kötélről. Sorhajó - Az elnevezés abból az időből származik, mikor az angol Admiralitás meghatározta a csatarendben folyó harcmodort. A lényege az volt, hogy az egyforma nagyságú és sebességű hajók egymás mögött, a nyomdokvonalon haladva, jobb illetve a bal oldali ágyúsoraikat az ellenség felé fordítva harcoljanak. Az ágyúk száma szerint az I. osztályú sorhajó három fedélzettel 101 ágyút, a II. osztályú két fedélzettel 91-100 ágyút, A III.osztályú pedig két fedélzettel 61-90 ágyút viselt. Ez a besorolás a XVIII.században volt érvényes. A vitorláshajók fejlődésével ez a későbbiekben módosult. Szamárfej - A francia és a holland hajókon volt használatos a szamárfejre emlékeztető járomfa. A kettős ejtőkötél az ezeken készített két furaton majd a domború felső részen kivájt hornyokon keresztül a fedélzetre vezettek. Így engedték le az árboctörzs vitorlarúdját.  Szektáns – A hajó helyzet meghatározásában játszott szerepet. Nevét onnan kapta, hogy a fémszerkezetének alakja egy 60˚-os körcikknek (ez a kör hatodrésze) felel meg. Szélrózsa – A mágneses tájoló (iránytű) kör alapú lapjára rajzolt fokbeosztás, amely a fő és a mellékégtájakat tünteti fel, gyakran művészi kivitelben. Az északi irányt mindig egy stilizált liliom alakú nyilfej jelezte.   Szkúner, (schooner) - Amerikából származott ez az eredetileg két árbocos ágvitorlázatú hajó, mely az előárbocán előbb egy, a későbbiekben két keresztvitorlát hordott. E tipusból mely topsail szkúner néven a XIX. században igen gyakori volt, fejlődött ki a latin szkúner, mely már csak ágvitorlázatot hordott. A század vége felé már épült hétárbocos szkúner is. Skúnerbark vitorlázat – Három árbocos, mindhárom árbocán ágvitorlázatot az elő árbocán keresztvitorlákat is hordott. Nevezték topsail szkúnernek is. Szolgafa - A főárboc mögött lévő kb. 1 m magas erős oszlop, melyet kötél rögzítésére használtak, melynek felső végére rövid kereszt rudat erősítettek, hogy a kötél le ne csúszhasson róla. Tarcskötél - A hajóorr irányából érkező széllökések nyomását ellensúlyozta a hajótest középvonalában felszerelt kötél. Tereb - Árbockosár. Törökfej - A tarcskötél egyik végére csatot fontak. Az árboc előtt a szabad kötélvéget átfűzték ezen a csaton, és addig húzták míg a csat egy gömb alakú csomóhoz nem ért. Ezt a csomót nevezték törökfejnek, vagy egérnek. Forrásmunkák: Marjai Imre: Hajómodellezés                          Marjai Imre Pataky Dénes A hajó története                          Robin Hanbury-Tenison: Hetven felfedező utazás földön, vízen, levegőben                          Marjai Imre: Nagy hajóskönyv                          Marjai Imre: Felfedezések Könyve                          Stefan Gulas Dusan Lescinsky: A vitorlás hajók története                          Marjai Imre: Nagy kalózkönyv                          Arnold Kludas: Hajók                          Franco Giorgetti: Vitorlás hajók                          Tony Gibson: Hajók enciklopédiája                          Marjai Imre: Készítsünk hajómodellt                          Tóth Kálmán: Vitorlázás                          Somoskői Ernő: Élethű versenyhajómodellek építése
Amennyiben ismer olyan kifejezést amely a fenti listából hiányzik, kérem írja meg és közzéteszem.